Talán már te is hallottad a barátaidtól vagy ismerősöktől, hogy „egyszer mindenképp érdemes kipróbálni a családállítást”. Lehet, hogy ilyenkor elmosolyodtál, udvariasan bólogattál, de valójában fogalmad sem volt, miről beszélnek. Hogy lehet az, hogy valaki beáll egy családtag helyére, és hirtelen kimondja azt, amit te magad sem mertél volna? Mégis, aki átélte, azt mondja, végre megértette önmagát. És ez a mondat már önmagában kíváncsivá tesz.
A családállítás olyan érzéseket és összefüggéseket hoz felszínre, amelyek sokszor nem is a mi életünkből indulnak. Mintha a múlt egy félbemaradt mondata a jelenünkben folytatódna. A módszer éppen ezekre a láthatatlan szálakra világít rá, amelyeket hosszú ideje csendben cipelünk.
A módszer lényege
A családállítás egy önismereti folyamat, amelyben egy csoport segítségével jelenítjük meg a családi rendszerünket. Ahelyett, hogy órákon át elemeznénk a problémáinkat, a térben, élő embereken keresztül láthatóvá válik az, ami eddig belül zajlott. A résztvevők közül kiválasztasz embereket, akik a családtagjaidat képviselik, és szinte észrevétlenül elkezdik hordozni az érzelmi mintázataikat. Olvass még a témában
Nincsenek előre megbeszélt szerepek, nincs elpróbált forgatókönyv, mégis megjelenik az igazság: a kapcsolatok, amelyek tartanak, a kötelékek, amelyek fájnak, és a távolságok, amelyek magukért beszélnek. A legtöbb embert először az döbbenti meg, milyen pontos érzések és mozdulatok rajzolódnak ki olyanoktól, akik semmit nem tudnak a családjuk történetéről. Mégis ott állnak előtted, és elmondják azt a kimondatlan mondatot, ami benned évek óta feszül.
