Spoiler következik, ha nem szeretnéd elolvasni, akkor ne görgess lejjebb!
Szerintem Eszter és édesapja kapcsolatának ábrázolása jó példa arra, hogy mennyire nagy károkat okozhat az, ha valaki rá akarja erőltetni a saját akaratát a másikra, jelen esetben apa az egyetlen lányára. Bár Eszternek mondhatjuk úgy, hogy nem alakult rosszul az élete, és feltételezhetjük, hogy Gergő is legalább szakmai téren szép évtizedeket tudhatott maga mögött az 50-es éveire, de gondoljunk csak bele, mi lett volna akkor, ha együtt élnek le 30 évet?
Ez már csak azért is fontos, mert mint a film végén megtudhatjuk, Eszter nem azért nem szállt fel a vonatra és tartott Gergőékkel Londonba, mert ne akart volna, nem azért nem találta meg később a fiút, mert nem akarta, nem azért nevelte fel nélküle a közös lányukat, Lilit (akivel 30 éven át egymás létezéséről sem tudtak), mert ő ezt akarta, és Gergő levelei sem véletlenül nem értek el hozzá.
Bár végül újra találkoztak, Gergő megtudta, hogy Lili az ő lánya, és mondhatjuk, hogy a történetük boldog véget ért, de mégsem láthattunk belőle eleget ahhoz, hogy ne azt érezzük, óriási veszteség az a 30 év, amit egymás nélkül töltöttek el. Csak remélhetjük, hogy ha a szívük is azt diktálta továbbra is, végül tényleg egymás mellett maradtak. Olvass még a témában
