A mondás szerint „ne értékeld alul a gyerekkori álmaidat, mert sosem leszel már olyan közel önmagadhoz, mint amennyire akkor voltál.”
VIDEO Pár percben megtanítalak, hogyan készíts elbűvölő Valentin-napi sminket
5. Bűnüldözés
Rendőr akartam lenni! Úgy voltam vele, hogy őrölten szexin mutatnék az egyenruhában. Természetesen minden rafkós bűnözőnek túljártam volna az eszén és minden kollégám tisztelt volna. Végül fogorvos lettem – a mai napig nem értem, hogyan – de már nem bánom, hogy így alakult.
6. Világmegváltó álom
Énekesnőnek készültem, de nem egy snassz popsztárnak! Protest dalokat akartam énekelni, a társadalmi igazságtalanságokra felhívva a figyelmet. El is kezdtem gitározni tanulni és az sem zavart, hogy nincs hangom, mert mindig azzal védekeztem, hogy Bob Dylan sem a hangjáról híres. Aztán rájöttem, hogy nyilván sosem fogok olyan jelentőségteljes és csodálatos dalokat írni, mint Bob Dylan és különben is: ha egy szál gitárral és a zenével meg lehetett volna váltani a világot, akkor Dylan, Bob Marley vagy John Lennon már megtette volna. Végül tanítónő lettem, az iskolapadban próbálom nevelni a „népet.”

7. Különlegesen
Unikornis akartam lenni és máig csalódott vagyok, hogy nem lettem az.
8. Nobel
Amikor Marie Curie-ről tanultunk az iskolában, a fejembe vettem, hogy én is Nobel-díjas tudós leszek. A gond csak az volt, hogy nem volt érzékem a reál tárgyakhoz, olyannyira, hogy matekból egyszer majdnem meg is buktam. Ami könnyen ment, az a magyar meg a nyelvek voltak, így tolmács és fordító lett belőlem, de sosem szerettem a munkám. Szomorú dolog, amikor valamit nagyon szeretne az ember, de sajnos nincs hozzá tehetsége.
A cikk folytatódik, lapozz!