Mindenki ismeri azt a szituációt, amikor embertársunk „elanyátlanodik” és fizikai tüneteket produkál, hogy a figyelem felé irányuljon. Ez addig a pontig akár vicces is lehet, míg jön egy hirtelen fej- vagy hátfájás, amelynek érzékeltetésére már-már drámailag eltúlzott színjátékot látunk. Azt a bizonyos „hattyú halála” címűt, a „törődj velem” tekintettel egybekötve. Ám tud olyan méreteket is ölteni, ami valós, életveszélyes testi betegséget generálhat, sőt, az érzelmi zsarolás eszközévé válhat, ami tönkreteszi a társas kapcsolatokat…
🎥 Jobb ember vagy, mint hinnéd, ha ez az 5 dolog jellemző rád
Mi az oka?
Oka, amikor valaki nem ismeri önmagát, nem tudja kifejezni azon természetes igényét, hogy szeretetre, figyelemre van szüksége, mivel fel sem ismeri ezt az igényt. Ez a fajta problémamegoldás gyerekkorból maradt vissza, amikor az anya akkor figyelt oda teljes kapacitással gyerekének testi-lelki igényére, ha az beteg volt. Felnőtt korban jobb híján ezt a módszert kapjuk elő, mint a bűvész a nyulat a kalapból, akkor, amikor lelki megterhelés alá kerülünk. Az egyén, úgy védekezik, hogy regresszióba menekül – azaz ösztönösen visszatér a gyerekkori, probléma megoldási módszerhez és tüneteket produkál anélkül, hogy tudatában lenne az oknak.
