Elvakultan
Elvettem feleségül a középiskolai szerelmemet. Szívdöglesztően szexi volt és kedves, mosolygós, teljesen odavoltam érte. Őrülten nagy mázlistának éreztem magam, amikor megkértem a kezét és igent mondott, minden volt osztálytársunk minket irigyelt. Grandiózus terveim voltak a közös jövőnkre nézve, azt hittem, örökké ketten leszünk a világ ellen. Ő viszont egy olyan lány volt, akinek élete a gimiben ért el a csúcsra és onnan csak lefelé tartott. Kedvetlen és elégedetlen lett, már sosem mosolygott. Nem tett semmit annak érdekében, hogy kilábaljon a depresszióból, csak a gimis éveit akarta újra élni. Megkopott belül és külsőleg is. Húsz éven keresztül tartottam ki mellette, teljesen hiába. Azt hittem, összeomlik, ha elhagyom, de nem is érdekelte, sőt, mintha megkönnyebbült volna. Most itt állok 41 évesen és azt sem tudom, hogyan kell ismerkedni, mindent nulláról kell kezdenem.
