A láng
Ez még akkor történt, amikor az emberek újságot olvastak. Apám állandóan valami napilapot bújt, sosem lehetett vele szót váltani. Egyszer – tízévesen – nagyon meg akartam mutatni neki az új táncom, de ő csak hümmögött, fel sem nézett az átkozott lapokból. Ekkor szépen fogtam az öngyújtóját és az újság aljához tartottam. Egy másodperc múlva már hatalmas lánggal égett az egész. Én sikítottam, amíg apám üvöltve el nem dobta az égő újságot, majd szitkozódva eltaposta a lángokat a szőnyegen. Mérges volt, de anyám pártomat fogta és fater onnantól kezdve jobban odafigyelt rám.
