Várakozás
Botival hat éve voltunk együtt és én – enyhén szólva – már új szintre akartam emelni a kapcsolatunkat. 35 éves elmúltam, házasságot, közös lakást és gyereket akartam, de vele nem lehetett erről beszélni, mindig csak lerázott, hogy „jólvan, majd…” Minden szülinapomon, nyaraláskor és karácsonykor reménykedtem, hogy végre megkéri a kezem, hiába. Tudtam, hogy már anyám és a barátnőim is beszéltek vele, mert mondtam nekik, hogyha most, az évfordulónkon sem kéri meg a kezem, akkor feladom és szakítok vele.
Aznap este Boti szólt, hogy öltözzek ki, mert étterembe visz. Egy drága helyen voltunk és éreztem, hogy ez lesz a pillanat. Vacsora után kimentünk a teraszra, ahol elterült alattunk a város csodás panorámája. Odaadta a telefonját a pincérnőnek, hogy fotózzon le minket, majd letérdelt. Azonnal könnyezni kezdtem és hallottam, hogy a pincérnőnek is elakad a lélegzete, majd ahogy lenéztem láttam, hogy Boti a cipőfűzőjével babrál és vigyorog. Csak viccelt.
Ő elkezdett hangosan hahotázni, én pedig elkaptam a pincérnő szánakozó tekintetét és akkor elpattant bennem valami. Odaszaladtam a lifthez és beszálltam, Boti kiabálva jött utánam, de bezáródtak előtte az ajtók. Sírva mentem az egyik barátnőmhöz, a telefonomat kikapcsoltam és ott is aludtam. Másnap – amíg ő dolgozott – minden holmimat elhoztam a barátaimmal a közös albérletből és soha többet nem beszéltem Botival. Állítólag ott volt nála a gyűrű és a „poén” után tényleg meg akarta kérni a kezem, de ez engem már akkor sem érdekelt, ha igaz volt. Olvass még a témában
