A magány érzése
Az anyaság gyakran hozza magával azt az érzést, hogy el vagyunk szigetelődve a külvilágtól. Míg régen a közösségek összefogtak a gyermeknevelés terén, manapság sok anyuka úgy érzi, magányosan küzd meg a mindennapi kihívásokkal. Ez különösen igaz lehet azokra, akik távol élnek családjuktól vagy barátaiktól, vagy ha a párjuk napközben dolgozik. A magány érzése pedig gyakran vezethet depresszióhoz és szorongáshoz, ami sajnos még kevésbé tárgyalt probléma.
A támogatás hiánya különösen nehéz lehet friss anyaként, amikor a gyermek gondozása minden energiát felemészt, és az esetleges születés utáni depresszió kezelése sürgetővé válik. A nők gyakran attól is félhetnek, hogy a családjaik vagy a barátaik nem értik meg érzéseiket.
„Mindenki körülöttem élt, én meg bent ragadtam”
„Amikor a kisfiam megszületett, mindenki gratulált. Aztán hazaértünk a kórházból, és hirtelen elcsendesedett a világ. A napjaim végtelen etetések, peluscserék és monoton altatás körül forogtak. A barátaim továbbra is éltek, utaztak, dolgoztak, miközben én úgy éreztem, mintha egy másik univerzumban lennék. Nem volt beszélgetés, csak babaüvöltés és a saját gondolataim. A magány nem az egyedüllét, hanem az, amikor úgy érzed: már senki nem lát igazán. Mivel nincs mellettem társ, nincs kivel megosztanom a mindennapi felnőtt gondolataimat.”- Zsófi, 29 éves anya Olvass még a témában
