1. Mindenki szuperanya
A jó isten irgalmazzon bennünket attól, hogy akár csak egymás előtt bevalljuk, hogy volt már, hogy elindítottuk a Kisvakondot, csak hogy egyedül elmehessünk vécére, hogy megtörtént már, hogy az ajtó két oldalán sírtunk az éppen kiboruló gyerekkel együtt, vagy hogy akármennyire is örülünk, hogy vannak kis barátai, amikor a hónapban a harmadik szülinapi zsúrra kell menni vasárnap délelőtt, megfordul a fejünkben, hogy mennyivel jobb lenne most másnaposan sült krumplit enni, mint emellett az ugrálóvár mellett ülni. Ilyesmi soha, de SOHA nem fordulhat elő, hiszen egy anyukás csoportban mindenki szuperanya, és ha bölcsődébe is adta a gyerekét, minimum bocsánatot kér érte, és a következő három sorban kifejti, miért nem volt más választása. De üveges bébiételt persze ő sem adott neki soha. Elvégre ki tenne olyat!
(Valószínűleg elég sokan, különben már csődbe ment volna egy iparág, de a pürét nagyjából olyan pironkodva vásároljuk, mint ahogyan kamaszkorunkban óvszert vettünk, és most is csak azon imádkozunk, nehogy közben összefussunk a szomszéd nénivel.)
