Szóval forradalom vagy lejtmenet?
A dupe-kultúra nem a minőség automatikus halála. Inkább egy tükör. Megmutatja, mennyire volt túlárazott bizonyos piac, mennyire épített a vágykeltésre, és mennyire nem kérdezett vissza a fogyasztó. De figyelmeztetés is, ha minden a legolcsóbb alternatíva felé tolódik, az hosszú távon a kreativitás és a valódi érték rovására mehet. A végső kérdés tehát nem az, hogy dupe vagy nem dupe, hanem az, hogy mi alapján döntünk. Tudatosan? Értékalapon? Vagy pusztán a pillanatnyi ár alapján? A dupe-kultúra itt marad velünk. A kérdés csak az, hogy mi hogyan használjuk: eszközként a tudatos vásárláshoz vagy kifogásként arra, hogy ne kelljen különbséget tennünk érték és illúzió között.
