Nincsenek szavak
A nagyszüleim hatvan éve házasok. Fiatalon keltek egybe, ahogy ők mondják, „életfogytiglanra ítélve egymást”, de sosem bánták. Mivel gyakorlatilag életük egyötödét egymás mellett töltötték, már képesek szavak nélkül beszélgetni, csak gesztusokkal. Egyszer megfigyeltem, hogy miközben ebédeltünk, ők váltottak pár szót – hang nélkül: szemöldökfelhúzás, fejrázás, szájbiggyesztés, fintor, szemforgatás majd beleegyező pislantás. Megbeszélték, hogy desszertnek nagyapa nem almáspitét kér majd, hanem túrós sütit és azt is majd csak később. Tökéletesen működik köztük a telepátia.
