Egy hónap KonMari: mit tanultam magamról a rendrakás közben

Egy hónapig a japán rendrakás szerint pakoltam. A végén nem a lakás lepett meg a legjobban.

Kategóriák: A KonMari nem szobánként halad, hanem kategóriánként. Előbb a ruhák, aztán a könyvek, az iratok, végül az emlékek.

Ruhák: A ruháknál derült ki a legtöbb: rengeteg darab lógott a szekrényben, amit évek óta nem vettem fel.

Könyvek: Jönnek a könyvek. Itt is ugyanaz a kérdés: tényleg elolvasod még, vagy csak jól mutat a polcon?

Komono: A komono az apró tárgyak kategóriája. Töltők, dobozok, kupakok, amikről már senki nem tudja, mikor kerültek oda.

Emlékek: Az emlékek maradnak a végére, és nem véletlenül. Ezeket a legnehezebb elengedni, mert nem a tárgy a lényeg.

Tokimeku: A tokimeku az öröm elve: azt tartsd meg, ami jó érzést ad. Én inkább kapaszkodónak használtam, nem szigorú szabálynak.

Hajtogatás: A ruhákat kis téglalapokra hajtod, és élére állítva teszed egymás mellé. Egy pillantás, és látod az egész fiókot.

Még jó lesz: Majd egyszer felveszem. Majd egyszer megjavíttatom. Ez a mondat tartja tömve a fiókjaidat.

Ragaszkodás: Néha nem azért őrzünk valamit, mert kell, hanem mert nehéz elengedni. Ilyenkor már rég nem a tárgyról van szó.

Átláthatóbb: Egy hónap után gyorsabban pakolok, könnyebben választok ruhát, és sokkal jobb érzés hazaérni.

Tökéletesség: Nem lett makulátlan a lakás, és nem is ez volt a cél. Csak végre átlátom, mi vesz körül.

A teljes naplót és a módszer lépéseit elolvashatod a bien pont hu oldalon.