Elsőre úgy tűnt, lehetetlen feladatra vállalkozom – én, akinek minden étkezéshez kell valami édes, megfogadtam, hogy öt napig nem eszem olyan ételeket, amelyek hozzáadott cukrot tartalmaznak. Bár már maga a feltételezés is ijesztőnek tűnt, valójában meglepően könnyen letettem a csokit. Jelentem: a cukorfüggőség nem létezik, cukortúladagolás van, de a csokiról még ezután az öt nap után sem fogok tudni lemondani. Miért? Mert csak.
3/4 Kevésbé kívánom a nassolást
Valójában, mivel akkora változást nem vezettem be az étrendembe, nem is tudok igazán pozitív vagy negatív hatásokról beszámolni. Nehezítette a dolgot, hogy pont azelőttre találtam ki, mielőtt megjött a menzeszem – a bőröm egy kicsit bedurrant, a hasam felpuffadt, és egyébként is vizesebb voltam, mint szoktam, így külsőre sem mondhatom, hogy bármi pozitív változást észleltem volna. A csoki határozottan hiányzott, de minél régebb óta nem ettem, annál kevésbé volt hiányérzetem ebéd után egy kiadós desszert után. Talán ezt könyvelhetjük el a legnagyobb pozitívumként az egészből.
Az étrendem nagyrészt zabból, gyümölcsökből, zöldségekből, salátából és tésztából állt, de akadt, amikor beugrottam egy teljes kiőrlésű pizzaszeletért a pékségbe, vagy elnassoltam esténként egy-két sós kekszet. Sikerült túlélnem egy baráti összejövetelt is mindenféle édesség nélkül, csak az ízesített puffasztott rizsszeletemet majszolgattam a társasjáték közben. Abszolút büszke voltam magamra, és még az sem tántorított el a dologtól, hogy egy laza fröccs bizony lecsúszott – persze kizárólag száraz borból, nagyon higítva, úgyhogy nem számít, nem igaz…? (Hosszú napom volt, megérdemeltem egy kis törődést.)
A cikk a hirdetés után folytatódik a következő oldalon, lapozz!