„Anyám soha nem magyarázott, csak megtiltotta.” – Ezért nevelem másként a gyerekemet

Mindenki életében eljön az a pillanat, amikor elgondolkodik, hogyan is neveli majd születendő gyermekét. Ha jó emlékeket őrzünk saját neveltetésünkről, sok mindent úgy teszünk majd, ahogy otthon láttuk. Az anya-lánya kapcsolat jellege, mélysége már csak ebből a szempontból is lényeges.

A pszichológia szerint nehéz felülírni azt, amit saját családunkból hozunk. Aki tudatosan szembemegy azzal a nevelési stílussal, amit saját anyjától látott és a gyerekét más vezérelvek mentén nevelné, nehéz fába vágja a fejszéjét, ám nem lehetetlen a megvalósítás. Zsófi története épp erről szól.

Nehéz felülírni

„Nálunk az volt a szokás, hogy míg engem a széltől is óvtak, a bátyámnak mindent lehetett. Sokkal fiatalabb korában elengedték bulizni, nem számoltatták be mindenről. Anyám szigorú volt velem, soha nem mondta meg, miért nem engedi ezt vagy azt, egyszerűen csak megtiltotta. Hallani sem akart róla, hogy tiniként barátom legyen és nem beszélgettünk „csajos” dolgokról, mintha nem akarta volna, hogy felnőjek. Már akkor eldöntöttem, hogy ha nekem lányom lesz, másként fogom csinálni.”

Zsófi ma már felnőtt nő, két lánya van, mindketten tizenévesek. Próbál mindenben partner lenni, nem túlóvni a gyerekeit és nem élből megtiltani mindent, de érzi, mennyire nehéz ez, sokszor viaskodik önmagával. Nem akar túl engedékeny lenni, de merev sem, mert a lányai bizalma számára mindent megér. Ahhoz képest, ahogyan vele bánt az anyja, saját magát sokkal rugalmasabbnak látja, de gyakran elgondolkodik, vajon nem esik-e ő maga túlzásba.