Egy anyuka elvette a kamasz gyermekétől a telefont – ez történt

Egy anyuka elvette a kamasz gyermekétől a telefont – ez történt

Címlap / Életmód / Család / Egy anyuka elvette a kamasz gyermekétől a telefont – ez történt

A 41 éves Karly a Teleraph cikke szerint azzal a problémával szembesült, amivel nagyon sok kamaszgyerek szülője találkozik: reggelente közelharcot kell vívni, hogy a kölyök leszakadjon a képernyőről, és felöltözzön végre, az iskolából hazatérve pedig az első dolguk, hogy a telefonnal az arcukban a kanapéra vetik magukat, és gyakorlatilag nem kommunikálnak többé senkivel, aki nincs fent az Instán.

Karly-nál azonban egyszercsak betelt a pohár, és valami olyasmire szánta rá magát, ami biztos sokak fejében megfordult, de kevesen merték megtenni: egy évre felfüggesztette a fia előfizetését, és elvette a telefont. Elmondása szerint „csak” az első hat hetet kellett túlélni valahogy, ez után érezhető lett a változás.

A kamasz ismét beszélgetni kezdett, szívesen játszott a kisöccsével, vagy felvette a focilabdáját, és kiment az udvarra.

Sőt, annyi szabadideje lett, hogy még a házimunkákban is önszántából kezdett besegíteni.

Mondani könnyebb, mint megtenni

A terv persze egyszerűnek hangzik, de a kivitelezés már korántsem az. Egy brit felmérés szerint a kamaszok fele saját bevallása szerint is telefonfüggő, és ebben a szülők 60%-a egyet is ért velük. A 11 és 16 év közötti gyerekek naponta átlagosan 26-szor posztolnak valamit az internetre, és ha a szülők limitálják is a képernyő előtt töltött időt, 10-ből 8 gyerek bevallja, hogy szokott csalni ezzel.

Pedig a digitális veszélyekről minden szülő hallott, és mindenki retteg is tőle, hiszen egy olyan veszélyes világban barangol a gyerek, amelyet sokszor mi magunk sem ismerünk ki igazán: nem tudjuk, mit csinálnak a kamaszok azokon a közösségi oldalakon, amikről mi nem is hallottunk, milyen tartalmakhoz jutnak hozzá, mit osztanak meg magukról, és akkor még nem is beszéltünk az olyan hatásokról, mint a bezárkózás, az álmatlanság, a kommunikáció (legalábbis az élő) beszűkülése, hiánya. De mit lehet mégis tenni?

Nem az ördögtől való

Az első és legfontosabb lépés hogy belássuk, az okostelefon nem az ördög találmánya, és mindegy, hogy nekünk tetszik vagy nem, a világ ebbe az irányba halad, és a gyerekeink részesei lesznek ennek, hacsak nem költözünk egy lakatlan szigetre, és neveljük őket remetének. De lehet, hogy még onnan is Instáznának.

Normális, hogy minden szülő azt szeretné, ha a gyereke megélné a gyerekkorát, játszana a szabadban, barátságokat kötne, és élményeket szerezne, de nem szabad elfelejteni, hogy csak azért, mert mi esetleg nem értjük, vagy kevésbé tartalmasnak találjuk, a közösségi médián keresztül fenntartott kapcsolatok ugyanúgy értékesek lehetnek. A tiltás tehát semmi esetre sem megoldás, inkább azt kell megpróbálnunk megtanítani a gyereknek, hogy egészséges egyensúlyt találjon a digitális és a valódi világ között.

Okos telefon-stratégia

A szakértől szerint néhány szabály bevezetése és következetes betartása például segíthet, hogy egészségesebb legyen a gyerek és az okostelefonja kapcsolata. Érdemes például telefon-mentes zónákat kijelölni, ami hatékonyabb lehet, mint a telefon használatának időbeli korlátozása.

Ilyen zóna lehet például az étkezőasztal, de akár a nagyszülők környéke is – vagyis, hogy ha a mama átjön délután, akkor nem elég mellette ülni a kanapén a telefonba merülve, valóban jelen is kell lenni. Érdemes kijelölni egy „digitális naplementét” is, vagyis egy olyan időpontot nagyjából 2-3 órával a lefekvés előtt, ami után már nem görgetheti a gyerek a képernyőt. Ez egyébként a felnőtteknek is legalább olyan hasznos, jobb alváshoz és bizonyítottan kevesebb szorongáshoz vezet.

Mindennél fontosabb azonban talán az, hogy jó példával járjunk elő: ha a szülő is folyton a telefonján lóg, akkor elég nehéz lesz meggyőzni a gyereket arról, hogy ez nem jó neki, és az sem segít, ha letiltjuk a készülékről, majd leülünk megnézni az esti sorozatot. Ha már nem a telefonján lóg, próbáljunk programot csinálni a kamasznak – ez persze nem azt jelenti, hogy állandóan a szórakoztatására kell készülnünk, de mondjuk megkérhetjük, hogy segítsen összehajtogatni a ruhákat, és közben akár beszélgethetünk is vele valamiről.

Ha sikerül megtanítanunk arra, hogy a valódi világban folytatott beszélgetések is tartalmasak és érdekesek lehetnek, akkor később magától is megtalálja majd az egyensúlyt ebben az új, digitális korban is.

Kövesd a Bien.hu cikkeit a Google Hírek-ben is!

Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!

    Írj egy hozzászólást