A karácsony közeledtével rengeteg családban hangzik el a történet, mely szerint a napkeleti bölcsek aranyat, tömjént és mirhát ajándékoztak Jézusnak a születésekor. De míg az aranyról általában véve tudjuk, hogy egy nemesfém, rendszeresen találkozhatunk vele ékszerboltokban és különféle tárgyak ékeként, addig a tömjént és a mirhát jóval kevesebben ismerjük.
VIDEO Nagy éves horoszkóp 2025: így alakul az éved személyes és munkahelyi fronton
Dr. Takács-Tóth Diána gyógynövény szakértő, vegyész segítségével most utánajártunk, mit is érdemes róluk tudnunk.
Valójában mindkettő növény
Mindenekelőtt fontos tisztáznunk, hogy a tömjén és a mirha is növény, méghozzá nem is akármilyenek; már a feldolgozási módjuk is különleges. „A tömjén és a mirha ugyanazon családba, a Burseraceae, vagyis tömjénfafélék családjába tartozik. A mirha a Commiphora, a tömjén a Boswellia nemzetség tagja. Tövises, ritkás elágazású bokor vagy fa. A mirha és tömjén gyantát is úgy takarítják be, hogy többször megsebesítik a fákat, hogy kinyerjék a gyantát, amely levegőn gyorsan megszilárdul. A megszilárdult gyanta kemény, fényes, lehet sárgás színű, de előfordulhat átlátszó vagy átlátszatlan. A gyantából vízgőzlepárlással nyerik ki az értékes illóolajat” – árulja el a szakértő.
Régóta fontos szerepet tulajdonítanak nekik
Te is elgondolkoztál már azon, hogy a mirha és a tömjén növényként hogyan kerülhettek ajándékként az arany mellé, és mivel érdemelték még ki, hogy rengeteg generáción át fennmaradjon a hírük? „
Írásos feljegyzések bizonyítják, hogy 2700 évvel ezelőtt használták halottak balzsamozásához, de készítettek füstölőt és illatszereket is belőlük. A mirhát és tömjént, ami a fűszerkereskedők legdrágább kincse volt, a megnövekedett kereslet az arany mellé emelte.
A mirhagyanta nem füstölésre szolgál, mint a tömjén, hanem elsősorban gyógyító hatását használták ki kenőcsök, bedörzsölők formájában. Borral keverve bódító italt készítettek belőle a kínoktól szenvedő betegeknek. Ezt kínálták Jézusnak is keresztre feszítés előtt, ő azonban nem fogadta el, tiszta tudattal akarta fogadni az ítéletet a Szentírás szerint.”
A cikk folytatódik, lapozz!