Nemrég egy ruhaboltban, a próbafülkében voltam fültanúja egy igen érdekes beszélgetésnek. Azt hittem, rosszul hallok, amikor az anya hangosan becsmérelni kezdte saját tinédzserkorú lányát.
1/6 Lelki fejlődés
Számomra megdöbbentő volt, ahogy az az anyuka (?) fennhangon mondta a lányának: „Ez nem a te méreted, nem látod? Hogy nézel ki benne? Ezt biztos nem veszem meg, nem égetem le magam! Pár kiló mínusz, és megvehetjük, válassz valami mást!”
Természetesen a kislány először próbálta felvenni a kesztyűt, de egy idő után csak csendes sírás hallatszott a mellettem lévő próbafülkéből. Biztosra veszem, hogy nem az volt a baja, hogy az adott ruhadarabot most nem kapta meg.
Gyermekeink lelki fejlődése szempontjából nagyon fontos a szülői kommunikáció. Ez olyan alap, amire a gyermek később is építhet. Pontosan ezért nem mindegy, hogy a szülő hogyan kommunikál a gyermekével már egészen kicsi kortól. A tinédzserkorú gyermekek esetében pedig talán még fontosabb, mit és hogyan mondunk. Néhány súlyos megjegyzésnek előreláthatatlan következményei lehetnek…
Két kislányom van. Nem könnyű velük az élet, teljesen különböző személyiségek, és máshogy is reagálnak az élet dolgaira.
Egy dolog azonban közös bennük: nagyon fontos számukra, hogy én mit gondolok, és az is, hogy a véleményemet hogyan tálalom. Ez egy nagyon érzékeny kérdés, rendkívüli odafigyelést igényel részemről, nehogy olyat mondjak, amivel a kamaszszívet megbántanám.
Következik 5 mondat, amelyeket soha nem fogok mondani a lányaimnak.
A cikk a hirdetés után folytatódik a következő oldalon, lapozz!