Zsófi Svájcban telepedett le, ma természetgyógyászként és akupunktőrként segíti mások gyógyulását

Zsófi Svájcban telepedett le, ma természetgyógyászként és akupunktőrként segíti mások gyógyulását

Címlap / Életmód / Egészség / Zsófi Svájcban telepedett le, ma természetgyógyászként és akupunktőrként segíti mások gyógyulását

VIDEO Napcsókolta smink, a forró estékre

Van úgy, hogy az ember nézelődik a közösségi médiás felületeken, és bizonyos emberek esetében egyből megérzi, hogy elképesztően értékes az, amit képvisel. Így volt ez nálam @zsebibogyo Zsófi, azaz Houweling Zsófia esetében is. 

Amint aztán jobban megismertem a történetét, hamar rájöttem, hogy Zsófi egy csupaszív ember, aki folyamatosan azért dolgozik, hogy természetgyógyászként és még jó néhány szakterület ismerőjeként minél összetettebb módon tudjon segíteni az embereknek. 

Közben pedig Svájcban, ahol családjával letelepedtek, és ahol a szakmájában is ki tudott teljesedni, illetve a zero waste szemléletmód is fontos szerepet kapott az életében, olyan mozgalmasan, pozitívan, csupa nagyszerű feladattal, programmal tölti a mindennapjait, hogy az bárki számára inspiráló lehet.

Mi az eredeti foglalkozásod?

Általánosságban elmondható, hogy a legtöbb ember természetgyógyász vagy akupunktőr általában egy másik foglalkozás után lesz, ami nem tetszik neki. Nekem viszont ez az első hivatalos foglalkozásom. 18 évesen Pécsen kezdtem dietetikus szakon tanulni, ahová egy évet jártam, és utána halasztottam, mert úgy éreztem, hogy mégsem az én utam. 

Akkoriban vezették be, hogy külön BSc és MSc szakon tanítják ezt a képzést, a kivitelezésével viszont több rossz tapasztalatom is volt (például külön tantermünk sem volt, az idő nagy részét egy moziteremben töltöttük, a látásom is sokat romlott). Mivel maga a dietetikusi szakma sem fogott meg annyira, mert nemcsak táplálkozás termén, hanem komplexebben szerettem volna segíteni az embereknek.

Ezután kimentem egy évre Angliába, ahol bébiszitterként dolgoztam. Gyerekekre vigyáztam, angol tanultam, igyekeztem pénzt gyűjteni, és ezután kitaláltam, hogy kint maradok Londonban, ott folytatom a tanulmányaimat is. Így lettem öt évvel később természetgyógyász, akupunktőr és táplálkozási tanácsadó.

Fotó: @zsebibogyo

Miért döntöttetek úgy annak idején, hogy Svájcban telepedtek le?

Nagyjából egy éve éltem Londonban, amikor megismertem a férjemet, aki holland, Svájcban nőtt fel, Kanadában tanult, és akkoriban éppen Angliában PhD képzésre járt. Mindig mondogatta, hogy ha végzünk a tanulmányainkkal, vissza szeretne költözni Svájcba, és ott a szakmánkban is sok lehetőség áll mindkettőnk előtt. 

Ő kiropraktőr, ami otthon, Magyarországon kevésbé ismert és elfogadott szakma, itt Svájcban és a világ legtöbb részén viszont orvosi egyetem egyik ága, többek közt gerinc- és ízületi fájdalmak gyógyításával foglalkozik. Nekem már nagyon jó munkám volt Londonban egy klinikán, ő pedig visszament Svájcba, és megbeszéltük, hogy aki nehezebben bírja a távolságot, az fog majd költözni, és végül így telepedtünk le mindketten Svájcban. 

Ezt azóta sem bántam meg, életem talán egyik legjobb döntése volt azon kívül, hogy külföldön tanultam. Hiszen a mi munkánkat itt elismerik, fontos szerepet töltünk be az egészségügyi ellátásban, rengeteg betegnek tudunk segíteni. Itt sokan keresik az alternatív megoldásokat. 

Ha például valakinek fáj a feje vagy a dereka, akkor a háziorvos elsőként nem fájdalomcsillapítót ad, hanem elküldi a kiropraktőrhöz kezelésre. De fájdalmas menstruáció, migrén, IBS és sok más betegség esetén is keresni szokták a kiropraktőröket és az akupunktőröket is orvosi javaslatra. Ráadásként pedig maga Svájc is csodálatos.

Mióta tölt be fontos szerepet az életedben a környezettudatosság?

Nagyjából 8 éve volt egy előadása Svájcban Bea Johnsonnak, a zero waste mozgalom elindítójának egy előadása, amin én is részt vettem, és a hatására léptem a környezettudatosság útjára. Elmondta, hogy nem érti, miért termelünk ennyi szemetet, miért van az, hogy ennyi zacskót használunk, mindig új dolgokat vesznek az emberek. 

Ami nekem nagyon tetszett, hogy az, ahogyan én felnőttem annak idején, sok tekintetben hasonlított az általa képviselt környezettudatos életvitelre. A szüleim sokat vásároltak a piacon, a nagymamám megjavította, megvarrta a ruháimat, unokatesótól, tesótól átvettük a ruhákat, a használt játékokat. 

Elve nem volt annyi pénzünk, egy kis, vidéki városban nőttünk fel, és nekem valamilyen szinten alapvetően is természetes volt ez az életmód. Ahogy teltek az évek, elkerültem külföldre, előjött a rengeteg fast food, mindent elkezdtek becsomagolni, egyre több dolog vált egyszer használatossá, és én is azt kezdtem természetesnek érezni, de Bea Johnson eszembe juttatta a régi időket, és onnantól kezdve tudtam, hogy a jövőben figyelni szeretnék a környezettudatosságra.

Hogyan találkoztál annak idején a növényi alapú étrenddel? Miért döntöttél úgy, hogy nagy szerepet adsz az életedben az állati eredetű összetevőktől mentes élelmiszereknek?

Mondhatjuk, hogy már 18 évesen, miután elkerültem otthonról, vegetáriánus lettem, és tulajdonképpen gyerekként sem igazán szerettem a húst, nem emésztettem meg jól, fáradékonynak éreztem magam utána. Majd 20 évesen, még a tanulmányaim alatt volt egy olyan hét, amikor minden diáknak ki kellett próbálni egy étrendet, és így ismerkedtem meg alaposabban a növényi alapú étkezéssel.

A változás nálam az volt, hogy nem ettem tejtermékeket, és azt tapasztaltam, hogy sokkal jobban érzem magam. Nem voltam olyan fáradt étkezések után, elkezdtem még többet főzni, és szépen, lassan áttértem a növényi alapú étrendre. Akkor 20210-et írtunk, és még nem volt annyi lehetőség az élelmiszerboltokban, mint most (például műhúsok, szójajoghurt, kókuszjoghurt, növényi tejek széles választéka), így gyakorlatilag szinte mindent magamnak készítettem el, beleértve a növényi joghurtokat, tejeket, tofut. 

Visszagondolva jobb is, hogy így alakult, mert szerintem manapság éppen azért olyan könnyű rosszul táplálkozni húsmentesen, esetleg teljesen növényi alapú étrenden lenni, mert hatalmas a választás a feldolgozott növényi termékekből, amelyek össze sem hasonlíthatóak az otthon elkészített, kikísérletezett finomságokkal.

A családoddal is te szerettetted meg a húsmentes, növényi alapú étkezést? Milyen ételeket készítetek a legszívesebben a mindennapokban?

Mivel a férjem orvos, őt mindig kutatással lehet meggyőzni. Az idő előrehaladtával pedig egyre több kutatás jelent meg arról, hogy a növényi alapú étkezés egészségügyi hatásairól, és igazából őt ezek győzték meg igazán, illetve az, hogy amikor növényi alapú ételeket kezdett el enni, úgy érezte, sokkal több energiája van, és nem álmosodik el ebéd után. Azóta családot alapítottunk, az 5 és fél éves és a majdnem 2 éves kislányunk pedig a kezdetektől növényi alapúan étkeznek. 

A nagyobb lányunk, mivel Svájcban hatalmas kultúrája van, sajtot már evett, illetve tojást is, de otthon mi, mint család, majdnem 100%-ban növényi alapon táplálkozunk, és a legtöbb ételfajta, amit csinálunk, indiai. Így például rengeteg curry, lencse dahl, babos étel kerül nálunk az asztalra.

Miként jött az életedbe a kínai orvoslással való foglalkozás, és hogy látod, milyen hatással van az életedre?

Ahogyan arról már korábban esett szó, a dietetikusi pályától eltántorított, hogy bár egy nagyon jó foglalkozásnak tartom, de nem annyira komplex. Olyan munkát szerettem volna az egészségügyi pályán belül, amely során segíthetek megtalálni a problémák, betegségek gyökerét. 

Idehaza nem volt lehetőség rá, hogy kínai orvoslást tanuljak, Angliában viszont nagyon rövid időn belül lett rá lehetőségem. Mind a mai napig borzasztóan fontos számomra, hogy az embert globálisan nézzem, beleértve a szervrendszerét, az emócióit, a környezetét, hogy él, kivel él, milyen stressz éri, milyen a munkája, mit eszik, hogyan alszik, milyen álmai vannak, milyen a nyelve, pulzusa. 

A kínai orvoslásnak pedig alapelve, hogy mindenre figyelünk, minden jelent valamit, és ez alapján analizáljuk az embereket, illetve próbáljuk megoldani a panaszaikat. Az emésztési panaszok például összefügghetnek azzal, ha valaki nagyon sokat aggódik, ha pedig így van, akkor a kettőt együtt kell kezelni, és ezt teszem a saját életem esetén is. 

Mely feladatokkal, programokkal telnek mostanában leginkább a mindennapjaid?

Két napot dolgozok egy klinikán, két és fél napot a gyerekkel vagyok, illetve fél napot foglalkozom vizsgabiztosként azokkal, akik kínai orvoslást tanulnak, javítom a diákok esettanulmányait, megyek vizsgáztatni őket, illetve mindig vannak kisebb projektjeim, segítek a pácienseknek. A gyerekekkel pedig sokat vagyunk a természetben, együtt kirándulunk, főzünk, kovászos kenyeret sütünk, kombuchát készítünk, múzeumba megyünk, kertészkedünk. Mondhatjuk, hogy mindig változatosan, mozgalmasan telnek a napok.

Mi az, amit szerinted egy szülő már egészen korán megtehet azért, hogy a gyermekei is nyitottak legyenek a fenntarthatóságra?

A példamutatás. Persze vannak érzékenyítő könyvek, beszélhetünk arról, miért komposztálunk, miért viszünk vászontáskát bevásárláshoz, miért javítunk meg valamit, de én azt veszem észre, hogy a gyerekeknek ezeket a dolgokat nem is nagyon kell elmondani. Amiket látnak tőlünk, legyen szó például az ételek szeretetéről, a környezetünkre való odafigyelésről, arról, hogy óvjuk a természetet, soha nem dobáljuk el a szemetet, jó eséllyel az lesz számukra a természetes.

Milyen módszereket ajánlanál azoknak, akik még csak most terveznek belevágni egy környezettudatosabb háztartás kialakításába?

Gondolják át, hogy mi az, ami nekik belefér. Ezeket a dolgokat szerintem nem úgy kell elkezdeni, hogy na most aztán mindent egyszere megvalósítunk, hanem szépen, fokozatosan érdemes haladnunk előre, úgy, hogy közben ne ostorozzuk magunkat. Ne érezzünk például bűntudatot azért, mert valaki mosipelust ad a gyerekeire, mi pedig „csak” vászonszatyrot viszünk a bevásárláshoz.

Az a lényeg, hogy az ember úgy csinálja a dolgokat, hogy természetessé váljon számára. Bármilyen lépés segít valamilyen szinten, annak viszont aligha lehet jó vége, ha magunkra erőltetünk olyan dolgokat, amik távol állnak tőlünk, 1-2 hónapig kitartunk mellettük, majd teljesen megutáljuk őket.

Milyen jövőbeli terveid vannak?

Elsősorban a további tanulás a célom. Nagyon szeretem a munkámat és képezni magamat. Rengeteg továbbképzésen szoktam részt venni, az ötéves terveim közözött pedig szerepel az is, hogy kínai gyógynövénytant tanuljak. Hiszem, hogy mindig van hova fejlődni, van mit tanulni.

Nyitófotó: @zsebibogyo

Kövesd a Bien.hu cikkeit a Google Hírek-ben is!