Az elmúlt években a túlzott cukorbevitel igazi társadalmi problémává vált, hiszen ez felelős a legtöbb betegség kialakulásáért. Valóban nem túl jó hír, hogy egyre többen, akár a közvetlen környezetedben is, étkezési problémákkal küzdenek, illetve az egészségük megőrzése miatt valamilyen szigorú diétát kell követniük. Nálam az inzulinrezisztencia volt az a diagnózis, ami miatt le kellett állnom a cukorral, íme a történet.
Körülbelül három hónapja diagnosztizált a nőgyógyászom PCOS-t (policisztás ovárium szindróma), illetve inzulinrezinsztenciát, amikor tanácstalanul azzal fordultam hozzá, hogy hónapok óta nem jön meg. Nem úgy, hogy össze-vissza, vagy késve, hanem úgy egyáltalán. Persze már több helyről hallottam ennek a szindrómának a létezéséről, de ahogy mindenki, én is úgy gondoltam, hogy á, ez velem biztosan nem fordulhat elő. Mindig is ügyeltem arra, hogy egészségesen étkezzek, sok-sok gyümölcsöt és zöldséget ettem, nem nassoltam esténként és rendszeresen edzettem.
Persze ez nem garancia arra, hogy soha semmi bajod nem lesz az életben, mint kiderült. Amikor megtudtam, hogy ez az állapot – nem szeretném betegségnek nevezni – azzal jár, hogy egy szigorú diétát kell folytatnom, kicsit megijedtem, de gondoltam, hogy biztosan menni fog, eddig is egészségesen éltem. Kiderült, hogy nem csak a szénhidrátokat kell innentől számolnom, de sok-sok olyan étel is van, amiről teljesen le kell mondanom. Az egyik ilyen a cukor. Meg is érkeztünk a témához – azaz hogyan szokj le a cukorról, mikor manapság szinte mindenbe tesznek?
A nagyobb sokk akkor ért, amikor kiszámoltam, hogy abban az aprócska adagban, amit általában reggeliztem vagy nassoltam, valójában mennyi cukor van.
Bevallom, az elején nem volt egyszerű dolgom, hiszen mint kiderült, tényleg mindenben van cukor. Igen, mindenben, abban is, amiben nem gondolnád. Azaz nem csak a csokoládéban vagy a lekvárban, amiben egyértelmű, hogy cukor van, de a salátaöntetben, a szószokban, a thai kajában, a joghurtban, a gyümölcsökben, a müzliben, a kekszekben, üdítőkben és még sorolhatnám. Nem is az volt a gond, hogy mindenben cukor van, ez a kisebbik probléma.
A nagyobb sokk akkor ért, amikor kiszámoltam, hogy abban az aprócska adagban, amit általában reggeliztem vagy nassoltam, valójában mennyi cukor van. Nem nagyon akarok belemenni a számokba, de mondjuk annyi, amennyit körülbelül egy egész nap alatt kellene elfogyasztanod, ha egészségesen szeretnél étkezni. Itt jött a kérdés, hogy hogyan szokjak le róla, mikor úgy tűnik, hogy szinte kikerülhetetlen? Az inzulinrezisztenciában szenvedők számára javasolt diéta ugyanis nem tartalmaz cukrot, csak cukorhelyettesítőket, de azokat is csak kis mértékben.
Nem szeretném szépíteni a dolgot, az első pár hét iszonyúan nehéz volt. Ha te is hasonló életmódváltáson töröd a fejed, akkor készülj fel, nem lesz egy egyszerű menet. A cukor ugyanis körülbelül olyan hatással van a szervezetünkre, mint a drog, egyszerűen kívánod, függő vagy és nagyon nehezen lehet elszakadni tőle. Mivel nekem nem volt más választásom és egy elég jó indokom is volt arra, hogy miért kerüljem mostantól a cukrot, bevállaltam.
Az első néhány hétben szabályosan úgy éreztem, mintha a bőrömből párologna a cukor, és ezzel együtt annyira kívántam az édes ízt, mint még soha. Nem volt könnyű, de megálltam. Néha csaltam egy kicsit, de azt is csak edzés után, egy-egy aprósággal. Szerencsére a kritikus 2 hét után jobb lett a helyzet. Elkezdtem ismerkedni a cukrot helyettesítő eritrittel, stíviával és társaival, és napról-napra úgy éreztem, hogy könnyebben viselem a dolgot. Voltak persze hullámvölgyek, de szerencsére találtam néhány olyan édességet, amik sem cukrot, sem lisztet nem tartalmaznak (nálunk a búzaliszt is tiltólistán van), és azokkal csillapítottam az édeség utáni sóvárgásom. Beszereztem néhány cukormentes szakácskönyvet és elkezdtem ismerkedni a boltok cukormentes termékeivel is.
Érdekes volt tapasztalni, de néhány hét után, amikor már teljesen kiiktattam a cukrot az életemből, az ízlelésem is megváltozott. Ha bele kellett kóstolnom valamibe, amit korábban rendszeresen fogyasztottam pl. a nagyi sütije, túró rudi vagy valamilyen gyümölcs, akkor mindent sokkal édesebbnek éreztem, mint előtte. Ez, ha belegondolsz, végülis jó hír, hiszen ha egyre kevesebb édeset eszel, egy idő után a szervezeted is hozzászokik és alkalmazkodik majd az új étkezési szokásaidhoz. Van néhány kevésbé vidám tünet, amire fel kell készülnöd, ha fel akarsz hagyni a cukorral.
Az első napok, ahogy már említettem döcögősen fognak telni, nehezebben megy majd a koncentráció, nyugtalanabbak lesznek az éjszakák, és lehet, hogy egy jó adag fejfájással is meg kell majd küzdened. Semmi gond, tarts ki, ezek a kezdeti tünetek hamar elmúlnak majd! Az első pár hétben egy jó gyümölcstea, az édesítők és a fahéj – ami mindennek édeskés ízt ad – lesznek a legjobb barátaid.
Ha hozzászoksz ahhoz, hogy magadnak készíted az ételeket, akkor már csak akkor lesz nehéz dolgod, ha étterembe vagy vendégségbe mész. Arra ugyanis fel kell készülnöd, hogy nem mindenhol tudsz majd olyat enni, ami neked is megfelelő, amitől nem csak te, de a vendéglátók is kellemetlenül érezhetik magukat. Ne keríts neki nagy feneked, egyszerűen zárd rövidre a témát és tarts ki, ne csábulj el a csodás sütiknek, tortáknak vagy édességeknek.
Én eddig sem cukorral ittam a kávét vagy a teát, így erről nem volt nehéz leszokni, de gondolom, hogy aki 3-4 kanálnyi cukorral szokta meg, annak nem egy nap lesz a cukormentes életmód beindítása. Fontos ugyanis, hogy ne egyik napról a másikra vágd el magadtól a cukrot, mert az nagyon megterheli majd a szervezeted. Én így csináltam és az első pár hét nem csak a cukor iránti sóvárgás miatt volt nehéz. A cukor adja ugyanis az energiát, és mivel én szinte 100%-osan megvontam magamtól, ezért nem csak a hangulatom ingadozott folyamatosan, de rendszeresen ingerlékeny és fáradt is voltam.
Azt mondják, hogy 66 nap, azaz körülbelül 8 hét kell ahhoz, hogy egy szokással leszámolj, vagy hogy felvedd az életedbe.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem fordul elő néha, hogy megkívánom a nutellát, egy jó tábla csokit vagy valami finom édességet, de mivel hozzászoktam és van, ami motiváljon, így betartom. Ha ügyes vagy, akkor nem csak a boltokban találhatsz egészséges és szuper alternatívákat, de házilag is olyan finomságokat készíthetsz, amivel igazán nem úgy érzed majd, hogy egy szigorú diétát kell követned.
És mi az, amivel jobb lett az életem?
Azt mondják, hogy ha kevesebb cukrot viszel be a szervezetedbe, akkor kevésbé leszel fáradékony, nem ugrál majd össze-vissza a vércukorszinted, azaz nem törnek majd rád éhségrohamok és a hangulatod is könnyebben kordában tarthatod majd. Ez az első egy-két hónapban talán még nem teljesen igaz, hiszen a szervezeted épp hozzászokik az új étrendhez, de utána egy pillanat alatt megváltozik majd. Ha akarod, ha nem, néhány kiló is gyorsan leolvad majd rólad, több energiád lesz és a bőröd is néhány hét alatt megtisztul majd.
Mivel a cukor gyengíti az immunrendszert, így ezzel az életmódváltással azért is tettél, hogy a szervezeted ellenállóbb legyen a betegségekkel, a vírusokkal és akár a rákkal szemben is. Azt mondják, hogy 66 nap, azaz körülbelül 8 hét kell ahhoz, hogy egy szokással leszámolj, vagy hogy felvedd az életedbe. Jó hír tehát, hogy ha eddig kibírod, akkor onnantól már az életed része lesz és sokkal egészségesebb és boldogabb életed lehet.