VIDEO Év végi fejlődés horoszkóp: ez az, amit még idén kell megfejlődnöd
Már a kései X-generációra – az 1974 és 1980 között születettekre – is azt mondták, hogy a sok tévénézés miatt gondjaik lesznek, az utánuk következő Y- és Z-generáció pedig már gyakorlatilag a digitális korszak kütyüivel nőtt fel. A számítógép, a tablet és az okostelefonok elterjedésének köszönhetően természetes, hogy a mai gyerekek sokkal több időt töltenek képernyő előtt, mint szüleik tették, de valóban olyan káros ez, mint azt sokan hangoztatják? A válasz az, hogy bizonyos határon túl sajnos igen, de – mint minden – mértékkel ez is lehet hasznos a gyerek számára.
Az amerikai gyermekorvosok szerint naponta maximum két óránál többet nem ajánlatos engedni a gyereknek, hogy tévét, tabletet, telefont, tehát bármilyen képernyőt nézzen. Ezzel nem is nagyon lehet vitatkozni, azonban ezt betartatni a csemetékkel már más kérdés. Hogy a helyzet még bonyolultabb legyen, napjainkban a gyerekek már nemcsak játszhatnak, hanem tanulhatnak vagy kapcsolattartásra is használhatják a kütyüket, ami nemhogy káros, hanem kifejezetten hasznos személyiségfejlődésük szempontjából.
Hogyan és mi alapján limitáljuk tehát a képernyőbámulás idejét?
Kétéves kor alatt a gyerekek jobban dolgozzák fel az információt, hogy ha élőben kapják, mintha egy videón keresztül, így ekkor még nem származik semmilyen hasznuk a kütyükből.
Kétéves kor után már jobban érzékelik a zenés mozgóképeket, történeteket, de még ilyenkor is fontos velük együtt nézni a mesét és közben kommentálni, elmagyarázni nekik a történteket, amit ő majd átültethet az életbe. A passzív mesenézés azonban nem helyettesítheti a játékot és a meseolvasást.
A túl sok képernyő-bámulás kiskorban olyan problémákkal áll összefüggésben, mint az elhízás, alvászavarok, erőszakosság, fejletlen szociális képesség és viselkedési zavarok.
2-5 éves kor között maximum egy órát nézzen kütyüt a gyermek naponta és az is „minőségi tartalom” legyen, amit a szülővel néz. Reklámokat ne nézzen, mert még nem tudja megkülönböztetni a hirdetéseket a többi információtól.
Ahogy nő a gyerek, egyre több káros dolognak lesz kitéve online, ezt szinte lehetetlen megelőzni és azt is egyre nehezebb elérni nála, hogy kevesebbet nyomkodja a kütyüjét, ezért érdemes bevezetni pár szabályt:
- Rendszeres „offline” játékidő
- Kütyümentes időszakok, mint pl. étkezés vagy heti egy nap
- Egy órával lefekvés előtt már ne legyen kitéve semmilyen digitális eszköznek
- Ne menjen a tévé „háttérzajként”
- A gyerekszobában ne legyen digitális eszköz
- Applikáció telepítése az eszközre, mely limitálja a használat idejét
Ezek a szabályok legyenek „kőbe vésve” és lehetőleg a szülők is tartsák be őket, hiszen a kütyümentes étkezés vagy lefekvés rájuk is ugyanolyan jó hatással van, mint a gyerkőcökre. A példamutató viselkedés a szülő részéről elengedhetetlen, hiszen ha a gyerek azt látja, hogy apa és anya állandóan a telefonján lóg, akkor egyrészt utánozni fogja, másrészt nem fogja érteni, hogy akkor neki miért nem szabad.
A közös tévé- vagy filmnézés is hasznos, főleg ha utána a szülő és a gyerek megbeszéli és következtetéseket von le a látottakból.
Ha van a gyereknek egy kedvenc sorozata – amennyiben a korhatár alapján neki való – az is jó, de ne engedjük neki, hogy egy egész évadot nézzen meg egy hétvége alatt, inkább pár naponta töltsön le egy epizódot.
Előnyös, ha olyan tartalmat néz, amit mi már láttunk, így tudjuk, hogy neki való, illetve el is tudunk beszélgetni vele róla. A gyerek hajlamos azt a viselkedést követni, amit a filmen lát, így olyan történeteket mutassunk neki, aminek van tanulsága és olyan karaktereket amiknek jellemfejlődése példaértékű.
A filmek és sorozatok hasznosabbak, mint ha céltalanul szörfözne Youtube-on vagy TikTokon, mert ott „haszontalanul” és szinte észrevétlenül tölthet el akár órákat is.
A digitális fejlesztő játékok (nyelvtanuló, matek, logikai feladatok, stb.) vagy a táncra, mozgásra buzdító applikációk, videók szintén hasznosak, de egy egyszerű, bugyuta de vicces játék is jó szolgálatot tehet, ha a család együtt csinálja és jól érzik magukat.
A kulcs tehát nem is feltétlenül a képernyő-bámulás hossza, hanem a minősége és az, hogy egyedül, vagy társaságban történik.
Kövesd a Bien.hu cikkeit a Google Hírek-ben is!