Azt hiszem mondhatjuk, hogy a párkapcsolatok velejáróra a hűtlenség. Na, nem úgy általában, hanem többnyire akkor, amikor már kezd tönkremenni a házasság: a legtöbben csak akkor lépnek ki a meglévő párkapcsolatukból, ha már megvan a következő jelöltjük – ekkor az átfedés gyakorlatilag elkerülhetetlen.
VIDEO Nagy éves horoszkóp 2025: így alakul az éved személyes és munkahelyi fronton
Az ismeretségi körömben is rendszeresen fellángolnak pletykák félrelépésekről, de a mai napig megfigyelhető, hogy erősen hibáztatják az emberek a harmadik felet. Bár sokan azért tisztában vannak vele, hogy mégis inkább annak kellett volna nemet mondania, aki párkapcsolatban élt, valahogy egyszerűbb a harmadik félre, a „kívülállóra” mutogatni. Ezen nincs is sok csodálkoznivaló: egyszerű pszichológiai okok lapulnak a háttérben.
Könnyebb elhárítani a felelősséget egy harmadik személyre
Néhány hónapja az egyik ismerősöm meglehetősen kínos ügybe keveredett. A semmiből kapott egy üzenetet a közösségi oldalon egy számára ismeretlen hölgytől. Ahogy olvasta kiderült, hogy egy nem régen megismert férfi barátnője áll a sorok mögött.
A levélből nyilvánvaló vált, hogy a feldühödött barátnő őt hibáztatja, amiért elcsábította a szerelmét. Minősíthetetlen hangnemmel illette, rettentően lekezelően bánt vele – mindezt úgy, hogy személyesen sosem találkoztak. Ebben a féltékeny nőben fel sem merült, hogy a „vetélytársa” valóban ártatlan félként került bele a történetbe.
Ugyan nem tudjuk, mit mesélt el a kitekintő férfi otthon, az igazság az, hogy ő kezdeményezett a barátnőmnél ráadásul úgy, hogy nem avatta be: még párkapcsolatban él. Flörtölt és ismerkedett a barátnőmmel, aki ugyan viszonozta mindezt, de fogalma sem volt arról, mi folyik a háttérben. De ha lett volna tudomása az egészről, akkor sem neki kellett volna kettőt visszalépnie…
Könnyű a harmadik félben keresni a hibát mondván, hogy elcsavarta a foglalt férfi fejét.
Azonban akkor is a párkapcsolatban kellett volna keresni a hibát, ha a barátnőm valóban annak tudatában közeledik, hogy a férfi foglalt. Sosem annak kell ugyanis nemet mondania, aki egyedülállóként ismerkedik. A féltékeny barátnő minden bizonnyal jobban tette volna, ha az online fenyegetőzés helyett inkább a párjával próbál dűlőre jutni.
Ami a pszichológiai hátteret illeti, ő sokkal inkább a könnyebb utat választotta ahelyett, hogy szembenézzen a valódi nehézségekkel: másra, egy kívülállóra hárította a felelősséget, hiszen ez sokkal egyszerűbb.
Így nem kell szembenéznie sem a társa, sem a saját hibáival, avagy a sérült ego találhat egy egyszerűen magyarázható, rajta kívülálló okot. Ráadásul a harmadik félre aligha lehet hatásunk. Így lényegében megmagyarázzuk magunknak, miért nincs semmi teendőnk, miért mehet minden tovább a megszokott mederben. Nem kell kilépni a komfortzónából, megmarad a biztonságérzet – ösztönösen, mindannyian erre törekszünk.
A cikk folytatódik, lapozz!
Meg tudnál bocsátani egy félrelépést? Teszteld, mennyire vagy elnéző!
