45. bejegyzés: A nők titkos klubja – avagy a nyár eleji bikini-pánik

Írta: ,

Te nem utálod azokat az időszakokat, amikor egyik nap még annyira szakad az eső, hogy a boltig is kész kihívás leszaladni, a következőn meg olyan forrón süt a nap, hogy még rövidnadrágban is igazi szaunában érzed magad? Oh, bolond kérdés, hiszen van, aki ezt az állandó váltakozást örömmel nézi végig? Kizárt dolog! Mégis, az időjárás őrült játéka ellenére is biztosak lehetünk abban, hogy már csak néhány lépést kell megtennünk az igazi, „koktéllal a kezükben hűsölünk a parton” nyárig. Vagy legalábbis addig, hogy kiugorjunk a közeli strandra pár órára. Ezzel együtt pedig minden nő életében elérkezik az a szakasz, amit szinte a legjobban utálunk: a „de még nincs is meg a bikini-alakom” időszak.

Elvégre a képlet nagyon egyszerű. A többségünk ugyanis úgy van vele, hogy ősszel még felesleges elkezdeni a Nagy Formába Lendülést, hiszen rengeteg időnk van hátra a nyárig; sőt, még csak most ért véget! Aztán jönnek az ünnepek, amikor nem lehet nemet mondani az ebédre/vacsira/desszertre/desszertutániédességre, de hát nem baj, mert még csak december van, hova sietni? Az időjárás pedig szépen megtréfál minket, mert egészen márciusig a viharokkal és mínusz fokokkal elhiteti velünk, hogy „óóó, ráérsz még” – majd hipp-hopp egyik napról a másikra beköszönt a hőség, mi pedig ott állunk a tükör előtt a bikininkben, és egy nagy adag bűntudattal.

via GIPHY

De tudod mi a legfurcsább? Hogy ez nem csak azokra igaz, akik nem találtak elég motivációt az edzéshez; hanem azokra is, akik kitartóan jártak a konditerembe! Mégis, ahogy lassan ki lehet merészkedni a strandra, inkább az egyrészes strandruhát és a fák árnyékát választják, miközben a barátnőikkel osztják meg halkan, mennyire elégedetlenek magukkal. Nem is tudom, hogy eddig csak én nem fordítottam erre a „jelenségre” elég figyelmet, vagy az utóbbi időben lett egyre gyakoribb, de rövidesen azon kaptam magam, hogy szinte minden ismerősömmel felmerült ez a téma – még a leghétköznapibb beszélgetések során is.

„És a verseny győztese nem más, mint…”

Mióta a munkahelyemen mindenki bőszen tervezgetni kezdte a nyaralását, és ezzel együtt a kolléganőim önbizalom-szintje jelentősen lecsökkent. De tényleg. Csak úgy röpködtek a „le kell adnom még 3 kilót” és az „idén nyáron sem veszek fel rövidnadrágot” megszólalások – függetlenül attól, hogy a téma a vakáció volt, vagy a hétvégi határidős munka. Amikor a legjobb munkahelyi barátnőm elárulta, hogy június végén Görögországba mennek, szinte még izgatottabb lettem, mint ő.

– Nagyon klasszul hangzik, az egész hetet a tengerparton töltheted napozással és pihenéssel – mondtam lelkesen, mire ő csak rezignáltan annyit válaszolt: „Ilyen combokkal??”. És tudjátok, mi a legfurcsább? Hogy ezt követően olyan tekintettel nézett rám, mint aki várja, hogy én is mondjak valami hasonlót magamról.