Az együttlét visszautasítása egy párkapcsolatban: hogyan hat rátok és mit tehettek

Szabó Erzsébet
Írta: ,

Valamiért hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a férfiak sokkal jobban viselik a szexuális elutasítást, olyan, mintha nekik szinte az életük szerves része lenne ez a „rutin”. Pedig, ahogy egy nőnek sokszor megalázó, ha a szerelme akár fáradtságra hivatkozva elutasítja, úgy a férfiaknak sem esik túl jól a mellőzés. De hogyan hat ez rátok hosszút ávon?

Azt aligha kell ecsetelni, hogy minél többször történik meg a szexuális közeledés elutasítása, annál nagyobb mértékben sérül az elutasított ember bizalma, önbizalma, párkapcsolatába vetett hite. Társadalmilag alapvetően úgy vagyunk beállítva, hogy a szexuális kezdeményezés a férfi dolga, a nőnek pedig ezzel együtt kell működnie a házasságban, továbbá neki kell kimondania, hogy lesz-e együttlét, avagy sem. Ez így kimondva (leírva) is furcsán hangzik, de a legtöbb ember mégis ezt várja el otthon, a négy fal között.

Sok párkapcsolatban kicsit különösnek, sőt, ritkának számít, ha a nők kezdeményeznek, és az is, ha nem mondanak időnként nemet az együttlétekre.

Ugyanakkor akadnak olyan viszonyok is, amikben mindez pontosan fordítva történik, és a férfiakat kell jóformán unszolni a hálószoba felé. Utóbbi a felmérések szerint ritkább. Azonban pusztán azért, mert nagyobb valószínűséggel kerül elutasításra egy férfi, mint egy nő, még nem jelenti azt, hogy az erősebbik nem tagjai könnyebben kezelik ezeket a helyzeteket.