A szexualitási demagógia, avagy hogyan hat ránk a szex hiánya

Írta: ,

Aki nagyvárosban él, akarva és akaratlanul szembesül bizonyos városi legendákkal, amik gyakran nem hagyják nyugodni, olykor még álmatlan éjszakákat is okoznak. Ezek közé tartozik a szexualitás kérdésköre is, mely egyformán mozgatja meg a szinglik és a kapcsolatban élők fantáziáját. Vajon mi számít ideális étvágynak? Mekkora hatalma van a szexnek egy párkapcsolatban, vagy azon kívül? Mennyire uralja az életünket a testiség?

Ahány ember, annyi álláspont, én pedig abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy sokak szemszögéből van lehetőségem rálátni bizonyos dolgokra. A különböző állásfoglalásokat, tapasztalatokat és elveket hallgatva végül rá kellett jönnöm, hogy a szexualitás is a sztereotipizálás áldozatává vált. Ahhoz, hogy érzékeltethessem a következtetéseim, muszáj volt az idősebb generációk szentenciáját is megismernem.

A szex hiánya akkor lép fel, ha az igény és az aktusok mértéke nincs összhangban. Egyedülállóként a hiányérzet kevésbé mérvadó, hiszen optimális esetben kizárólag az egyén döntésén múlik, hogy kivel és mennyit szeretne szeretkezni. Ez egy párkapcsolat esetében már bonyolultabb szituáció, mivel itt már kettős mérce uralkodik, és ha nem találják meg a közös nevezőt, az könnyedén a kapcsolat végét is jelentheti.

Ez azonban nem mindig volt így, hiszen egykor a „jóban, rosszban” és a „míg a halál el nem választ” komoly köteléknek számított, mely a kötelességtudatot is magában hordozta. Nyílván ezekben a korszakokban is voltak szépreményű hajadonok, akik a saját szabályaik szerint élték az életüket, de mint minden nemzedékben a rebelliseket, ekkor is kirekesztették. Félelmetes számomra, hogy az egyes érákban mennyire végletes elvek uralkodtak.

A nagyszüleink idejében, és az előttük felcseperedő generációk korszakában kimondatlanul is elfogadott volt a megcsalás intézménye, már ami a férfi nemet illeti. Hiszen egy asszony botlását közel sem fogadta akkora tolerancia, mint egy férjét. Mi változott meg napjainkra? A kapcsolati hierarchiákat tekintve semmi, csupán a megcsalás intézménye vált populárissá. Ma már a tény, hogy valaki félrelép, legyen szó nőről vagy férfiról, közel sem vált ki akkora megbotránkoztatást a társadalomból, mint egykoron egy titkos viszonyról lelebbentett fátyol. Foghatnánk a meglazult erkölcsökre, vagy a média befolyásoló erejére, azonban most sokkal inkább az indukció érdekelt.

Szerettem volna megtudni, hogy a szex hiánya mekkora mértékben befolyásolja az életünket, és egy párkapcsolat alakulását.

A „Cambridge-i egyetem professzorai” rengeteg kérdéses témakörre adtak már tudományos választ, így az elmúlt évek során arra is fény derülhetett, hogy az egészséges, fenntartható aktusok száma egy párkapcsolat esetében a heti egy alkalomban merül ki.

Én azonban az emberi kapcsolatokat többre értékelem puszta kémiánál és biológiánál. Persze érzelmi alapon nehéz lenne egy ősi ösztönt megmagyarázni. Talán ebben rejlik a szexhiány mibenléte is? Egyáltalán miért próbáljuk meg számokkal alátámasztani az intuícióinkat?