Mit szeretek egy nőben? – Ha kezdeményező az ágyban, vagy bárhol

Írta: ,

Azt mondod, mi férfiak szexorientáltak vagyunk? Hát persze, de azért 30 fölött kicsit már árnyaltabb a kép, és az sem mindegy, kinek milyen tapasztalatai voltak a múltban. 

Azt gondolom, szexelni mindenki szeret, függetlenül attól, hogy férfi, vagy nő-e az illető – legalábbis normális esetben. Különböző traumák, nehéz élethelyzetek persze jelentős hatással lehetnek a libidóra, de azért azt kijelenthetjük, hogy szeretkezni jó dolog! Az már csak a természet fricskája, hogy míg egy férfi a húszas éveiben van szexualitása csúcsán, addig a nők ezt harmincas, negyvenes éveikben érik el. Ezek alapján ideális párt alkot egy 25 éves pasi és egy 40 éves nő.

Mit kell egy férfinak mindenképpen megtapasztalnia?

Teljesen egészséges férfiként 14 éves koromtól máson sem járt az eszem, csakis a szexen. A jó együttléteket minden kapcsolatomban fontos dolognak tartottam/tartom, de nagyon sokáig, egészen 25 éves koromig „nem találtam emberemre”, vagyis hölgyemre ezen a területen.

Arra gondolok, hogy bár az azt megelőző kapcsolataimban is szerettek a lányok szexelni velem, az én libidóm és igényem messze túlszárnyalta az övékét. Emlékszem, egyszer mennyire leforrázva érezem magam, mikor egy pszichológus-hallgató lánnyal jártam, aki rengeteget tanult, emiatt eleve ritkán (heti háromszor) tudtunk találkozni, szeretkezni pedig csak kéthetente egyszer! Mégis megkaptam tőle egy váratlan pillanatban, hogy „Szeretném, ha nem a szexre alapulna a kapcsolatunk”. A válaszom meglehetősen cinikus volt, azt pedig le se merem írni, hogy milyen gondolatok cikáztak végig akkor az agyamban… A lényeg az, hogy nemsokára szakítottam a hölgyeménnyel, mert én többre, jobbra vágytam.

25 évesen aztán megtaláltam a Nőt, aki úgy szerette a szexet, mint előtte senki más, sőt vágyakozásának mértéke az enyémet is túlszárnyalta. Teljesen odavoltunk egymásért, a lakás minden részében csináltuk, egész nap, és így utólag azt sem tudom, hogy volt nekem erre energiám? Ma már a felére, harmadára sem lennék képes (vagy már nincs is rá igényem), pedig „csak” 37 éves vagyok. Egyszerűen kellett nekem egy ilyen nő, aki megmutatta a non plus ultrát, ami miatt végül rájöttem, hogy a szex egyáltalán nem minden, talán nem is a legfontosabb egy kapcsolatban, és igenis túlzásba lehet vinni. Azt hiszem, akkor került igazán helyre a saját szexualitásom.

Fél év együttélés, és számtalan aktus után úgy éreztem, teljesen kimerültem, és nagyon vágytam egy kis pihenésre. Ha csak a szexre gondoltam, a rosszullét kerülgetett, nem csoda, hogy fél év után többször is csődöt mondtam az ágyban, amit a kedvesem nem igazán értett, sőt fel volt háborodva. Egyszerűen kiégtem, ami marhára ijesztő volt akkoriban. Kellett egy év, hogy nagyjából helyreálljon a libidóm, de soha nem tért vissza az az őrült vágy, ami ennek a kapcsolatnak az elején jellemzett. Ami egyáltalán nem baj, sőt!

Nagyon sokat köszönhetek ennek a hölgynek, örök hálám neki, mert tükröt mutatott nekem, elhozta azt, amire vágytam, és végül így rájöhettem, hogy jóból is megárt a sok. Ezért kívánom minden férfitársamnak, hogy lehetőleg még a húszas éveiben megtapasztaljon egy ilyen kapcsolatot, különben örökre a szexet kergető, a mennyiséggel és a minőséggel sosem elégedett felnőtt férfi válhat belőle.

Jó, ha a nő is tud beszélni a vágyairól

Érettebb, kétgyermekes férfiként teljesen máshogy állok az erotikához, mint az „őrült” időszakban. Valóban kell egy jól működő kapcsolathoz, hogy az igények nagyjából megegyezzenek. Ha a pasi minden nap szeretné, a nő viszont csak kéthetente egyszer (vagy fordítva), akkor ezt a problémát nagyon nehéz lesz áthidalni.

Számtalan helyen írtak már a kommunikáció fontosságáról, és igen, valóban fontos, hogy a szexről nyíltan tudjon beszélni egymással két ember, és adott esetben az elbénázott együttléteken is jót tudjanak nevetni.

Emellett bár tudom, hogy a hagyományos szerepek alapján a férfinak kell kezdeményeznie, néha nekünk is nagyon jólesik, ha a Nő veszi át ezt a szerepet, és reggel meglep egy kellemes ébresztővel. Mert ilyenkor azt érezzük, hogy a szerelmünk tényleg kíván minket, nem csak teljesíti „kötelességét”, ráadásul egy csomó új színt visz az erotikus együttlétekbe, amire szükség is van az évek múlásával, hogy fennmaradjon az egymás iránti érdeklődés.