A nincs szex az új norma a hosszútávú kapcsolatokban?

Írta: ,

Az elmúlt hetekben egyre többször találkoztam ezzel a témával, hol az interneten, hol a baráti köreimben boncolgatták a szexnélküliség fiziológiáját. Egy idő után elkezdett mardosni a kíváncsiság, hogy mennyi valóságalapja lehet ennek az egész teóriának, ezért úgy döntöttem végzek egy kis kutatást ez ügyben. A visszajelzések annyira ledöbbentettek, hogy szükségét éreztem egy szakértő bevonását, remélve, hogy reálisabb képek kaphatok az ok-okozati összefüggésekre. 

Kezdjük talán a legelején, tehát magával a feltevéssel, miszerint lehetséges szex nélkül is boldog, hosszútávú párkapcsolatban élni. Talán azért is ragadta meg a fantáziámat ez a téma, mert szorosan kapcsolódik az egyik jelenséghez, melynek kutatásába belemerültem az elmúlt hónapokban. A TMI-ről szóló írásomban Thurn Gábor, szexológus tanácsadóval már kitértünk az információ emberekre gyakorolt hatásaira, így felmerült az is, hogy a stressz miatt, melyet korunk infrastruktúrája eredményez, lehetségessé válik a libidó csökkenése. Azonban annak teljes hiányát képes egyetlen befolyásolótényező okozni?

Lényegében arra voltam kíváncsi, hogy a szexmentesség miként hathat egy emberre, tényleg képesek lehetünk a hiányában is boldogok és kiegyensúlyozottak maradni?

Teljesen egyénfüggő

Ahogyan Gábor is rámutatott, a boldogság nem egy egzakt fogalom, ezáltal nincs is rá megfelelő recept.

„Abban az esetben, ha olyan partnerek kerülnek össze, akik kevésbé aktívak szexuális téren, biztosan nem okoz majd problémát annak hiánya. Minden más esetben viszont igen.”

Eme feltevés pedig tökéletesen igazolásra lelt a válaszadóimnak köszönhetően. Ugyanis kizárólag azok a párok számoltak be kiegyensúlyozottságról, akik hasonlóan gondolkodtak a szexualitás témakörében. A tényezők mégis eltérőek voltak, ugyanis, míg egy fiatalabb pár az időhiányra panaszkodott, addig az idősebbek a gyermekek meglétére vagy a hormonális változásokra.

Egy dologban azonban mind egyetértettek: fontos a testiség, az érzelmek, de maga a szexuális aktus már kevésbé. Az összebújás, érintés, csók, simogatás és társaik kellő kielégülést nyújtanak nekik.

Volt egy átmeneti csoport is, akik ugyan nagyobb arányban tartanának igényt az együttlétekre, a lehetőségeikhez mérten mégsem élnek vele, mondván, fontosabb számukra az aktus minősége, mint a mennyisége. Tehát, egy fárasztó munkanapot követően, mikor tisztában vannak vele, hogy egyikük sem tudna megfelelően teljesíteni az este során, inkább elnyomják a vágyaikat a másik fél iránt érzett tiszteletből. Ebben a köztes csoportban nem teljes a szexmentesség, csupán annak aránya és minősége tér el az átlagtól.