Viszonyból házasság - a megcsalás megbocsájtható végkifejlete?

Írta: ,

Képzeljük el a szituációt, hogy életünk szerelme – legalábbis, akiről azt hittük, hogy az – egy napon bejelenti, hogy van egy bizonyos harmadik fél. A megcsalás intézménye ma már szinte népbetegséggé vált, melynek eredetét most nem kezdem el kifejteni. A sokktól megfagy a világ egy rövid időre, és minden egyes pillanatot úgy élsz meg, mint ha egy örökkévalóságig nyúlna el, s közben ezernyi rémlény marcangolná a lelked. Mivel azonban az idő mindenre gyógyír – mondd ezt egy vérvörösre sírt szemű, összetört szívű embernek –, szépen, lassan, kezdesz felocsúdni, és egy napon arra ébredsz, hogy még van élet a Föld nevű bolygón.

Természetesen ez a szituáció még a kellemesebb kategóriába sorolható, mikor a másik félnek van annyi jelleme, hogy eléd álljon, és megmondja az igazat. Bele se merek gondolni, hogy mit élhetnek át azok, akik ármány, csel vagy egy véletlen baklövésnek köszönhetően szembesülnek a ténnyel, hogy hőn szeretett kedvesük máshol keresi a boldogságot.

Vigyük tovább az eseményeket, hiszen az élet sosem egyszerű és kiszámítható. Mikor nagy nehezen összeeszkábáltuk a darabokra hullott önérzetünket, és kissé helyre raktuk az állunkat, ami a padlót súrolta eddig, reménnyel telve vágunk neki újra a mindennapoknak. Természetesen, a végleges lezárás reményében elkalandozunk az exünk közösségi oldalára, ám, ahelyett, hogy nyugtázhatnánk a szenvedését – mert időközben rájött, mekkora marha volt, és mit vesztett –, újabb jeges zuhanyt kapunk, mert eljegyezte azt a bizonyos harmadik félt.

A nem várt fordulat

Sajnos ez a történet valósághűbb nem is lehetne, ugyanis megannyi ember átélte már. Az ismertségi körömben mindkét, sőt, mindhárom félre van precedens. Ebből adódóan pedig több szempontból is megvizsgálhattam a feltevést, miszerint a megcsalásnak vannak-e megbocsájtható végkifejletei, és a házasság közéjük tartozik-e.

A leginkább annak az embernek a válasza lepett meg, akiről azt hittem, előre tudom, miként fog reagálni kérdéseimre. A félrelépés alanya ugyanis e képpen nyilatkozott: „Mikor szembesültem a ténnyel, hogy az exem megcsalt, tajtékzott bennem a düh. Legszívesebben megkerestem volna a nőt, aki tisztában volt vele, hogy egy sok éves kapcsolatot dúl éppen szét, és nem részletezném, mit tettem volna vele. Szerencsére Édesanyám, aki mindig higgadtan és bölcsen tudott nekem tanácsot adni vészhelyzetekben, most is felnyitotta a szemem, hogy ehhez a viszonyhoz bizony két ember kellett, így nem érdemes csupán az egyik felet vádolni. Egy kis idő múlva pedig arra is ráeszméltem, hogy részben én is hozzá tettem ehhez a végkifejlethez. Mikor megtudtam, hogy eljegyezték egymást, eleinte kavarogtak bennem az érzések. Mivel több, mint egy év eltelt a szakításunk óta, így a méreg már elillant belőlem, inkább csak zavarodottságot éreztem, majd, ami engem is meglepett, örömöt. A tudat, hogy összekötik az életüket, valahol megnyugtatott, és segített véglegesen lezárni a kapcsolatunkat. Tudtam, hogy rátalált a boldogságára, és úgy éreztem, én is új esélyt kaptam arra, hogy megismerjem a sajátom.”

Eleinte nem tudtam mire vélni ezeket a szavakat, hiszen belegondolva, én biztosan fortyognék a dühtől. Azonban, miután lecsillapodtak a gondolataim, és a páromra tekintettem, rájöttem, hogy miért érzett úgy a barátnőm. Mikor szeretünk valakit, hajlamosak vagyunk önző módon sajátunknak gondolni, pedig a szerelem minden, de nem egocentrikus. Ha a barátnőm dühöt vagy irigységet érzett volna, mikor megtudta, hogy az egykor általa szeretett férfi mással talált rá a boldogságra, akkor nem a szeretet uralta volna az emócióit, hanem az ego.

Egy kis csavarral élve, a megcsalás eme végkimenetele megbocsájtható. Csakhogy nem feltétlenül az exünknek kell megbocsájtanunk, hanem inkább magunknak. Nem hibáztathatjuk életünk végéig a másik felet, ahogyan magunkat sem. Nem élhetünk a múltban, mert akkor vakká válunk a jelenre, és a szeretet helyett sem választhatjuk örökké a félelmet, az egot, hiszen ezzel mi magunk állnánk a boldogságunk útjába. Hiszem, hogy minden okkal történik, ahogyan azt is, hogy van boldog végkifejlet, mindenki számára!