Rövid kalandom a világ legszörnyűbb anyósjelöltjével

Szőke Angéla
Írta: ,

Sosem felejtem el az egyik „ex-anyósommal" való első találkozásom. Sokat utazott és csak pár havonta látogatott haza – aminek később nagyon örültem –, így már majdnem két hónapja jártam a fiával, amikor először találkoztunk. Mosolyogva nyújtottam neki a kezem, bemutatkoztam és mondtam, mennyire vártam már, hogy megismerjem.

Erre ő tetőtől talpig végigmért, kézfogásom nem viszonozta, hanem jéghidegen közölte, hogy az ő papucsában vagyok, azonnal vegyem le. Én csak álltam ott leforrázva, tátott szájjal, még sosem történt velem ilyesmi, hogy valaki indításként így viselkedjen. Kibújtam a papucsból és hebegted-habogtam, hogy sajnálom, a fia mondta, hogy ezt viselhetem, amikor itt alszom – egy hatalmas házban laktak –, nem tudtam, hogy az övé, bocsánat.

Anyuka elfordult és nem szólt hozzám többet, részéről az ismerkedés le volt tudva. Szerencsére ekkor végre megérkezett a barátom is – akit addig a nagymamája tartott fel – és kimentett ebből a borzalmas szituációból. Onnantól kezdve remegtem, amikor tudtam, hogy anyós hazajött, szerencsére csak pár napot maradt és mindig utazott is tovább.

Rövid kalandom a világ legszörnyűbb anyósjelöltjévelKép forrása: kishivan/depositphotos.com

Addig nem értettem, a barátom miért beszélt mindig gyűlölettel az anyjáról, de anyuka „bájos” természetével megismerkedve már nem igazán tudtam hibáztatni.