Változó szerelem: mi történik a párkapcsolattal a gyerek érkezése után? 5 anyukát kérdeztünk

Írta: ,

Egy gyermek érkezése óhatatlanul megváltoztatja a párkapcsolatokat. A többség arra készül, hogy sokkal jobb lesz minden, hiszen egy gyermek az élet ajándéka, a szerelem gyümölcse – de vajon tényleg így van? Öt anyukát faggattunk ki arról, náluk hogyan alakult az élet a csemeték születése után.

„Azt gondolom, a legnagyobb változás a gyermek érkezése után, hogy megszűnünk önmagunknak lenni, egyszerűen apává és anyává válunk, egyfajta „önvesztésen” esünk át.

Nagyszerű dolog, hogy otthon vagyok a csodálatos kisbabámmal, de alig vártam, hogy elmehessek dolgozni, és végre valami produktívat is csináljak.

Mire esténként leültünk, hogy beszélgessünk egymással, már túl fáradtak voltunk egy értelmes kommunikációhoz.

Aztán a második gyermekünk születése még inkább nehezített azon, hogy tartalmas magánéletünk legyen. Az első hat hónap brutálisan nehéz volt, tele rengeteg kemény pillanattal.

Ám az idő elmúlt, strukturáltabbak lettek a napjaink, és végre eljutottunk oda, hogy néha kettesben vagyunk hétvégenként. Nagy szerencsénk, hogy ismét egymásra találhattunk, tudom, hogy ez sokaknál nem sikerül. ”

Lejla, 42 éves Kép forrása: inspiredbythis.com

„Mindketten gyerekkorunk óta nagyon függetlenek vagyunk, és ezt őriztük a párkapcsolatunkban is. Rendszeresen voltak külön programjaink: én balettozni jártam, ő triatlonra készült, és a szórakozást sem mindig együtt bonyolítottuk le.

Három gyerek után a szabadidő totálisan felszívódott, borzasztóan nehéz megoldani, hogy a családi élet mellett legyen magunkra, és egymásra is időnk. Valahogy persze mindig elérjük, hogy működjön a rendszer, de ehhez jó adag rugalmasságra van szükségünk minden téren.

Szerintem mindketten azt érezzük, hogy nem támogatjuk eléggé a másikat, és a másik sem támogat minket annyira, amennyire kellene. Ennek ellenére minden pillanatért megéri erőnkön felül teljesíteni.

A nevetés mindig összehozott minket, ez most is így van: kínunkban már sokszor csak röhögünk egyet magunkon, és csináljuk tovább, amit muszáj.”