Ahogyan összetöröd a szíved anélkül, hogy egyáltalán észrevennéd...

Szirák Viki
Írta: ,
Ahogyan összetöröd a szíved anélkül, hogy egyáltalán észrevennéd...

Kép forrása: unsplash.com

Mindenki nagy reményekkel vág neki egy új párkapcsolatnak, és a legjobbat feltételezzük a másikról. Néha viszont a múltbeli csalódások és negatív tapasztalatok hatására olyannyira rettegni kezdünk attól, hogy valaki majd kihasznál és átver minket, hogy észre sem vesszük, ahogy szép lassan mi törjük össze a saját szívünket...

Az, hogy összetörik a szíved, nem egy perc műve. Nem is egy napé. Sokszor hetekig tart a folyamat, és szép lassan, minden egyes órával lesz egy kicsit nehezebb, míg végül elérkezik az a pont, ahol nem bírod tovább. Amikor már nem is az a kérdés, hogy csalódtál-e, hanem az, hogy hogy jutottál el idáig ismét. Az emberek viszont sokszor észrevétlenül törik össze a saját szívüket, és az, amit a másik fél csinált, csak másodlagos a végeredményben.

Összetöröd a szíved azzal, hogy olyan ember kezébe adod, aki nem tud rá vigyázni, sőt, nem is igazán akar. Hogy energiát fordítasz arra a személyre, aki feleannyit sem tesz érted, mint te az ő kedvéért.

Akinek csak este jutsz eszébe, amikor egyedül van otthon, és magányos; te pedig minden üzeneténél azt hiszed, hogy őszintén hiányzol neki. Hallgatod a bókokkal teli szavait, és szépen lassan beleszeretsz a gondosan összerakott mondatokba, holott nem véletlenül mondják, hogy a tettek számítanak igazán. Beszélni bárki tud, de az, hogy mit tesz meg érted a másik, sokkal többet mond az érzéseiről.

Összetöröd a szíved azzal, hogy egy olyan személy figyelmét szeretnéd felkelteni és fenntartani, aki nemhogy nem akarja ezt, de közben folyton másfelé tekintget. Aki nem tudja eldönteni, mit akar, és arra késztet, hogy reménykedj. Mert mindig annyit ad, amennyivel fenntartja a figyelmed. Miközben az a nagy igazság, hogy aki nem tudja, mennyire akarja a másikat, igazából nem is szeretne vele lenni. Mert ha szerelmes vagy, számodra ez nem kérdéses.

De hiába, hiszen amikor a rózsaszín köd hatása alatt vagy, egyszerűen nem tudsz tisztán gondolkodni. Bízol abban, hogy ha kimutatod felé az érzéseidet, és látja, milyen vagy, majd meggondolja magát. Összetöröd a szíved szép lassan azzal, hogy nem olvasol a jelekben...

A szívnek nem lehet parancsolni

Hiába esik meg veled sokszor, hogy a srác nem keres téged, vagy megválaszolatlanul hagyja az üzeneteidet, esetleg egy érdektelen mosolygós fejjel reagálja le őket. Amikor ő dob rád egy üzenetet (akár hajnalban), te mindig reagálsz rá. Tudod, hogy nem kéne, de attól félsz, hogy talán egy olyan lehetőséget szalasztasz el, ami többször nem fog veled szembejönni. Aztán újra és újra végigjátsszátok ezeket a köröket: te keresed, őt nem érdekli, majd eszébe jutsz, és szaladsz...

Így töröd össze a szíved anélkül, hogy egyáltalán észrevennéd...

Összetöröd a szíved azzal, hogy mindenkit próbálsz meggyőzni – saját magaddal együtt. Igyekszel elhitetni a környezeteddel, hogy igazából fontos vagy neki, és biztosan szeret, de zűrös az élete. Épp karrierválságban van. Családi problémák gyötrik. Nem olyan rég ért véget a kapcsolata, és az exe még sokszor felkeresi. Szerinted minden elfogadható, csak türelem kell, és majd a végén együtt lesztek.

Összetöröd a szíved, mert bár esküszöl, hogy ki fogsz lépni ebből az egészből, amikor túl sok lesz, de valójában nem vagy rá képes.

De eljön az a nap, amikor felébredsz, és azt mondod, hogy most nem. Ma nem töröd össze a saját szíved. Ma inkább magaddal foglalkozol, és azzal, ami boldoggá tesz – ahelyett, hogy folyton annak akarsz megfelelni, akit igazából nem érdekelsz. A kérdés, hogy képes vagy továbblépni, vagy végül ismét ugyanazt az utat járod be?

Képek forrása: pexels.com