Valóban el kell múlnia a szerelemnek?

Írta: ,

Az igaz szerelem jelzői szerkezet egyedi, különleges, megismételhetetlen jelentést hordoz. Valami olyasmit, melyet fel kell ismerni a tömegben, tilos szem elől téveszteni, valamint okosan meg kell különböztetni a szenvedélytől. Létezik-e egyetlen, igaz szerelem? Netán olyan, mint egy ritka, színes lepkepéldány, amelyet hálóval próbálunk kétségbeesetten befogni, és ha elmulasztottuk, be kell érnünk a szürke, semmitmondó változattal? És feltétlenül kergetnünk kell? Persze, hogy nem. Sokszor elegendő elérnünk lelki egyensúlyunk stabilizált állapotát, és abban a pillanatban, amikor saját magunk társaságát élvezzük elmélyült, tartós boldogságban, vagy netán csak egy flow érzés okozta lebegésben, nos, akkor az igaz szerelem ritka kék pillangója egyszer csak a kézfejünkre repül. És többé távozni sem akar a közelünkből.

Az igaz szerelem azonban nem biztos, hogy küllemben mindig gyönyörű. Sokszor, főleg az idő múlásával csak arra vár, hogy megkapargasd a felszínét, mi rejlik alatta. Előfordul, hogy csupán dacból felveszi a szürke lepke jelmezt, abban gubbaszt dacosan, meggyötörten, szívtörötten. Ez a fajta szerelem nem lehet perfekcionista. Mert pontosan a tökéletlenségben látja meg a szépet, a szabálytalanban a szabályosat, és a karcos felszín alatt megbúvó csodálatos embert. Könnyű, és egyáltalán nem kihívás egy tökéletes, problémamentes, konfliktus-steril kapcsolatban megtalálni a vélt boldogságot. Ez csak hamis imitáció.

Az igaz szerelemnek néha szüksége van emelkedésre és bukásra, meg kell élnie mélységeket és magasságokat, ahhoz, hogy viszonyítási alapot szerezzen. Igen, az igaz szerelemnek szüksége van ilyen típusú vérátömlesztésre, frissítésre, hogy új erőre kaphasson. Az igaz szerelem nem oldalog el egykönnyen, nem menekül, és nem csomagol, ha a napok hétköznapian egyhangúak, mert az igaz szerelem időről időre mindig ünneppé tehető. Az igaz szerelem különleges, és folyamatosan változtatja színeit, különböző ízek tombolnak benne, mégis csodás harmóniában egymással, mert milyen unalmas lenne, az állandó egyhangú, íz, szín és forma.