Szakítás, válás, halál. - Dr. Bagdy Emőke tanácsai az elengedéshez

Írta: ,

A trauma szó az orvosi szóhasználatból került át a pszichológiába, a test súlyos sérülését jelenti. Ma már igen gyakran alkalmazott kifejezés a pszichológiában is, ugyanezt jelenti, de a lélek szintjén. A fizikai traumának mindig van lelki következménye – mondja Prof. Dr. Bagdy Emőke. A klinikai szakpszichológus szerint rendkívül fontos, hogy milyen erős az adott rauma, meddig áll fenn és milyen tartósak a következményei.

- Kataklizmatikus trauma esetén pár másodpercre módosult tudatállapotba kerülünk, kiesünk az időből, az akkor történő események nem tudatosulnak. Gyakran előfordul, hogy később sem lehet összerakni a történtek részleteit, nem emlékszünk rá. Ez egy életvédelmi reflex, lesüllyed az emlék a tudat mélyére – teszi hozzá Bagdy Emőke.

- A tudatalatti számára a szakítás, a válás, a gyász ugyanúgy végzetes veszteség. Az élet egyik természetes velejárója – mondja a szakértő. Valamit el kell veszítenünk annak érdekében, hogy tovább fejlődhessünk. 

Hét-nyolc hónapos korban a baba rádöbben, hogy ő és az édesanyja két külön test, ilyenkor átéli, milyen elveszíteni a tökéletes biztonságot. Közösségbe (óvodába, bölcsődébe) kerülve a kisgyermek rádöbben, hogy elveszítette édesanyja folyton ölelő karjait, egy új, szabályokkal teli környezetbe kerül. Ezt is meg kell tapasztalnia, a továbbfejlődése érdekében. Az iskola küszöbét átlépve a gyermek rájön, hogy elveszítette az egész napos játék élményét, ezen is túl kell esnie. Kamaszkorban elveszíti a gyermeki létet, kiszabadul, eltávolodik, hogy majd fiatal felnőttként visszakötődhessen.

A kötődést az ember az első életévében tanulja meg, s mint egy program, beépül a személyiségébe. Ezzel szemben az elengedés az élet művészete. Egy sokkal hosszabb folyamat.

- Mindnyájan vesztesek vagyunk, mert vesztettünk már el valakit – vallja Bagdy Emőke.  Egy válás, egy párkapcsolat vége, de még egy haláleset is ugyanolyan erős trauma lehet egy ember életében.

- Váláskor mit tud tenni például egy gyermek? – teszi fel a kérdést a pszichiáter, majd hozzáteszi: semmit. Azt hiszi, hogy ő a hibás mindenért. Ez alól egyetlen gyermek sem kivétel. Emiatt a válófélben lévő szülőknek kötelességük nagyon erősen nyugtatni gyermeküket, hogy ő nem tehet semmiről. S nem egyszer, nem kétszer, hanem nagyon sokszor kell ezt elmondani neki, muszáj feloldani ezt a blokkot a gyermekben, különben a negatív tudatállapot egész életén át elkíséri.

- A lélek számára a szerelmi elhagyás is ugyanolyan lehet, mintha egy halott miatti gyászt élne át. A veszteségre adott lelki reakciók mindenkinél eltérnek, de a tipikus fázisok ugyanazok mindenkinél, legfeljebb más-más nyomatékkal – mondja a pszichiáter.