Milyen egy férfi, ha szerelmes? Legtöbbjük nehezen fogalmazza meg az érzelmeit, és a vallomás sem könnyen születik meg.
Akinek csordultig van a szíve szerelemmel irántad, az túl sokáig nem tudja magába fojtani ezt az érzést, ezért időről időre ki is mondja, hogy szeret. Ám ezekkel a szavakkal az is dobálózhat, aki csak szédíteni akar, de ha elég éles a füled és nyílt a szíved, meg fogod érezni, hogy igaz, mély tartalom van-e ezekben a vallomásokban.
Egy szerelemes férfi nem csak kimondja, hogy szeret, hanem nonverbális eszközökkel is kommunikál, melyek legtöbbször tisztábban érthetőek minden harsány, teátrális szóbeli megnyilvánulásnál. Megcsókol – puhán, lágyan, reggel, ahogyan elindul az új nap, és este, a mögöttünk álló nap lezárásaként. A csók nem feltétlenül végződik szeretkezéssel, hanem egyszerű, néma szeretetnyelvként újra és újra elmélyíti a közöttünk lévő érzést. A nem szexuális együttlétet ösztönző érintések, megnyilvánulások mind a kapcsolatunk várát erősítik. Azt mutatják, egy sokkal magasabb, intimebb zónában utazunk már, és felbecsülhetetlen számunkra az elköteleződés érzelmi biztonsága.
Úgy érint meg, hogy szeme egyre azt pásztázza, nekem hogyan tud örömet okozni.
Mert ebben az egészséges, kölcsönös, tiszta, őszinte érzéseken alapulókapcsolatban minél több szerelmet adok, annál többet kapok vissza tőle. Magához von,hosszan átölel, álmában is, öntudatlanul is – ezernyi mozdulat, ami azt súgja, ő is, hát persze, hogy igen. Nekem mégis a szó kell, hogy hosszan a szemembe nézve kimondja végre, a megkésett vallomás pedig satírozza pirosra a szívecskéket kettőnk körül.
Tisztelettel bánik velem. Egy férfi, aki szívéből szeret, soha nem bánik a nővel lekezelően, nem alázza meg őt sem mások előtt, sem négyszemközt, hanem tisztelettel fordul felé. Előfordulhat, hogy egy-egy indulatosabb vita hevében ez a tisztelet nem mutatkozik meg kellőképpen, de a szerelmes férfi ilyenkor sem arra törekszik, hogy megsértse a nő lelkét vagy sárba tiporja az önbecsülését. Meghallgat, megbecsüli és komolyan veszi az észrevételeimet, elfogadja az ízlésemet, türelmes a hangulatváltozásaimmal, komolyan veszi a problémáimat, kikéri a véleményemet és a döntéseiben mérlegeli azt, udvarias és lovagias kettesben és mások előtt is. És eszébe sem jut agresszívvé válni, netán kezet emelni, vagy mérgező, lehúzó szavakkal becsmérelni.
Mindig bókol. Lehet, hogy viccesen, ügyetlenül, sután, és az is, hogy amit kimond, az szerelemköd-ihlette fatális tévedés, mégis fontosabb e néhány szó bármilyen kiművelt, alfahím szótárból lopott üres frázisnál. Akkor is bókol, ha épp lelki romhalmaz vagyok, és úgy is nézek ki. Akkor is, ha elveszítettem a hitem, a lendületem, elfogyott az összes motiváció, és még a hajvasaló is szétégette az ujjaimat.
Egyetlen ölelés és néhány megerősítő mondat újra széppé varázsol, mert minél pozitívabban látom önmagam, annál boldogabb és derűlátóbb vagyok a kapcsolatunkat illetően is.
Mások előtt is megérint, megcsókol, megfogja a kezem. Ezek a gesztusok felém és a világ felé is egyértelmű üzenetek: szeret engem, és azt akarja, hogy ezt mások is megtudják. A szerelmes férfi büszke rám, imád úgy, ahogy vagyok, és ezt mindig hangsúlyozza is. Legyen a nő magas, alacsony, teltebb, sovány, szeplős vagy fogszabályzós, a szerelmes férfi pont így szereti, számára ő az első számú nő, nála nincs fontosabb!
Képes bocsánatot kérni. Nem élteti magában a haragot és a dühöt, nem burkolózik szótlanságba, nem büntet csenddel, nem térdepeltet jelképesen a sarokba érzelmi befordulással.
Minél hamarabb engedi el a haragot, annál könnyebb a megfelelő, tiszta és egyszerű szavakra rátalálni. A bocsánatkérés nem valamilyen szofisztikált cselekedet, nem kell az angyalok nyelvén szólnia, és behódolni, meghajolni, férfiúi önbecsülését elveszíteni sem. Csak mély szeretet kell hozzá, és a cáfolhatatlan, ezer bajon át tartó ragaszkodás a másik emberhez.Az igazi szerelem a legkeményebb férfiszívet is ellágyítja. A szerelmes férfi ezért – legyen bármilyen makacs és karakán jellem – figyelembe veszi, mit szeretne imádott nője, és hajlandó olyan kérdésekben és döntésekben is engedményeket tenni, amikben egyébként sosem. Ha a megegyezést, kompromisszumot, és a vita mielőbbi lezárását keresi, biztos jele annak, hogy fontos helyet foglalok el a szívében.
Az Ént felváltja a Mi. A tényt, hogy a férfi szívében helyet kaptam, semmi nem bizonyítja jobban, mint hogy megváltozik a szóhasználata: tervez velem a jövőben, és a terveiben már nem ő áll egyedül a középpontban, az életének origója nem önmaga, ahogy eddig, hanem mi ketten.
Apró ajándékokkal kedveskedik. Magunkból, szívből adni egy folyamat, nem ünnepség vagy alkalom része. Nem igényel különös felkészülést, nem nehezedik elvégzendő feladatként, óriás felelősségként a férfimellkasra. Az ösztönös, szeretetteljes gondoskodás mögött is a férfi felelősségvállalásra való képessége rejlik.
Egy igazi nő meg tud csinálni mindent saját maga. Egy igazi férfi nem hagyja ezt neki.
Férfias tetteit nem jegyzi meg örökre, nem tart szónoklatot arról, hogy mi lenne velünk nélküle.
A férfi, ha meghozta az elköteleződés döntését, akkor a nőért, akit társául választott, szó szerint bármit megtenne. A fizikai közelség, az érintések, az odafigyelés, a hűség, a tiszta kommunikáció működteti többek között a kapcsolat motorját. Ha csak egyikünk működteti, rövid időn belül elfárad a szerelem, kifullad, megszűnik lélegezni. A szerelem, szeretet, gondoskodás és elkötelezett felelősségvállalás tettekkel történő kimutatása sokkal erőteljesebb és beszédesebb kell, hogy legyen, mint a szimpla szeretlek szó. A szerelem egy állapot, amely hol eltűnik, hol előbukkan újra, de egy párkapcsolat egy életre is szólhat, melyben mindig jelen kell lennie a tiszteletnek, a megbecsülésnek, a hűségnek és a feltétlen bizalomnak.