Az özvegy és az elvált nő útja – melyik könnyebb?

Írta: ,

Az egyedül maradt emberek között régebben az volt a természetes, ha valaki özvegy volt, és az volt a természetellenes, ha elvált. Most ez pont fordítva van. Másként kezeljük a két dolgot: a válás – jó vagy rossz – döntés eredménye, az övegység befolyásolhatatlan, a „sors” csapása, és abszolút rossz.

Az özvegység magánügy, a válás közügy

1/6 Az özvegység magánügy, a válás közügy

Az elvált, többnyire saját akarata által lett egyedül, míg az özvegyet egy „isteni” sorscsapás tette egyedülállóvá, így ez utóbbival az emberek – főleg a mai „hitetlen” emberek – nem tudnak mit kezdeni. Ez az özvegyeket, főleg a fiatal özvegyeket az „érinthetetlen” státuszba sorolja. 

Kimondatlanul ugyan, de mindenki úgy gondolja, hogy míg a válás a boldogtalanság következménye, addig az özvegységnél az özvegység az, ami boldogtalanná teszi az embert
Így, mivel mindenki boldog akar lenni, nem akar tudomást venni a sorsszerűségről, csak a saját magunk irányított életről, az özvegyeket sokan úgy kezelik, mint egy fertőző beteget. Ezáltal magányba kényszerítik.
Miért könnyebb elváltnak lenni, mint özvegynek?

2/6 Miért könnyebb elváltnak lenni, mint özvegynek?

Az elváltat doppingolja a harag, míg az özvegyet a gyász stációiban megjelenő harag kétségbeesetté teszi.
Az özvegyet érinthetetlensége miatt kerülik, míg az elvált többnyire nagy „udvartartással” rendelkezik. Hiszen a válás utáni dac arra készteti az elváltat, hogy jól éljen, a kívül állók lássák rajta azt, hogy több, mint az, aki cserben hagyta őt
Ezzel szemben az özvegyet az életben maradás, az életbe kapaszkodás doppingolja – élni szükséges, az élet megy tovább.
Miért könnyebb özvegynek lenni, mint elváltnak?

3/6 Miért könnyebb özvegynek lenni, mint elváltnak?

Az özvegy több időt ad magának a világ több időt ad az özvegynek arra, hogy a kapcsolatot meggyászolja, míg az elvált gyorsan túl akar lépni a krízishelyzeten. Ami nagy hiba, mert nem éli meg a szeretett személytől való búcsú, a közös jövőtől való búcsú minden stációját. 

Ez utóbbihoz még hozzá tartozik az is, hogy a válás kapcsán sokan tagadják azt, hogy kötődnek, szeretik a másikat, sőt még azt is, hogy valaha boldogok voltak vele.
Akkor hát melyik könnyebb?

4/6 Akkor hát melyik könnyebb?

Egyik sem. Kimondható, hogy rövidtávon elváltnak, hosszabb távon özvegynek lenni könnyebb – lelkileg.
Ám mindkét eset számos más, sok olyan problémát vet fel rövid- és hosszú távon, melyekkel megbirkózni, család nélkül, szinte lehetetlen – mármint úgy, hogy az ember lelke „egyben” maradjon, és a problémák, a lelki tusák ne darálják őt be.
A helyzet az, hogy senkinek sem könnyű, annak sem, aki párkapcsolatban él. Tehát, minden – még az özvegység is – felfogás kérdése
Különbségek és egyezések

5/6 Különbségek és egyezések

Az igazság az, hogy a válást és az özvegységet hosszabb távon nem sok minden különbözteti meg egymástól. Az egyik különbözőség a gyász, a másik a visszafordíthatatlanság, de ezen – nagy dolgok – mellett nincs sok különbség.

A hatalmas fájdalom, a bizonytalan jövőkép, a végleges magány lehetősége, a tervek és álmok köddé válása, a sérülékenység és lelki trauma mindkét esetben ott van. A cserben hagyottság érzése is mindkét esetben ott van, bár özvegység esetén ez irreális gondolat. 
Alapja mindkét esetben az, hogy a közös jövő a másik „kiszállása” miatt bukik el. Érdekes különbözőség, hogy a társadalom elítéli a válás után az önpusztító életmódot, míg özvegység esetén abszolút megértő.
Mit kell feltétlenül megértened?

6/6 Mit kell feltétlenül megértened?

Ha az ember élni akar, boldogan élni, akkor optimistának kell lenni, szembe kell tudni fordulni a „sorssal”, vagy saját hibás döntéseinkkel, válás esetén. Nem Isten, a sors, vagy az elvált házastárssal szemben kell felvenni a kesztyűt, hanem saját magunkkal szemben. 
Meg kell változtatnunk hozzáállásunkat. Ez pedig nagy munka, hiszen lelki, anyagi mínuszból indulunk, és nincs jövőkép, társ pedig végképp nincs, aki igazolná döntésünk helyességét, helytelenségét, aki segít új jövőképet alkotni, és aki segít azt megvalósítani. 
Meg kell tanulnod egyedül élni, de nem magányosan, hanem optimistán, mosolyogva.
Fontos tudnod azt, hogy nem vagy „csökkent” értékű, egyszerűen csak életed ezen részén deficites vagy – más másban deficites, másnak azt kell megtanulnia – és meg kell látnod magadban a felelősségteljes, boldogságra törekvő embert
Már rég meg kellett volna találnod, hiszen ha ezt tudnád, nem kerültél volna olyan fájdalmas kényszerhelyzetbe, melyben ezt meg és át kell élned.