Az özvegy és az elvált nő útja – melyik könnyebb?

Írta: ,

Az egyedül maradt emberek között régebben az volt a természetes, ha valaki özvegy volt, és az volt a természetellenes, ha elvált. Most ez pont fordítva van. Másként kezeljük a két dolgot: a válás – jó vagy rossz – döntés eredménye, az övegység befolyásolhatatlan, a „sors” csapása, és abszolút rossz.

Az özvegység magánügy, a válás közügy

Az elvált, többnyire saját akarata által lett egyedül, míg az özvegyet egy „isteni” sorscsapás tette egyedülállóvá, így ez utóbbival az emberek – főleg a mai „hitetlen” emberek – nem tudnak mit kezdeni. Ez az özvegyeket, főleg a fiatal özvegyeket az „érinthetetlen” státuszba sorolja. 

Kimondatlanul ugyan, de mindenki úgy gondolja, hogy míg a válás a boldogtalanság következménye, addig az özvegységnél az özvegység az, ami boldogtalanná teszi az embert
 
Így, mivel mindenki boldog akar lenni, nem akar tudomást venni a sorsszerűségről, csak a saját magunk irányított életről, az özvegyeket sokan úgy kezelik, mint egy fertőző beteget. Ezáltal magányba kényszerítik.
Miért könnyebb elváltnak lenni, mint özvegynek?
Az elváltat doppingolja a harag, míg az özvegyet a gyász stációiban megjelenő harag kétségbeesetté teszi.
 
Az özvegyet érinthetetlensége miatt kerülik, míg az elvált többnyire nagy „udvartartással” rendelkezik. Hiszen a válás utáni dac arra készteti az elváltat, hogy jól éljen, a kívül állók lássák rajta azt, hogy több, mint az, aki cserben hagyta őt
 
Ezzel szemben az özvegyet az életben maradás, az életbe kapaszkodás doppingolja – élni szükséges, az élet megy tovább.