Női viselkedés, amivel eltávolítjuk magunktól a szerelmünket

Szabó Erzsébet
Írta: ,

Minden kapcsolat más és más, ezért nem általánosíthatunk sosem, ha a viszony megromlása, vagy akár a szakítás kerül szóba. Azonban akadnak olyan tipikusnak tekinthető, női viselkedésformák, amikkel óhatatlanul eltávolítod magadtól a szerelmedet. Szerencsére elég, ha csak egy kicsit jobban odafigyelsz a hétköznapok során, és teljesen száműzheted őket az életedből!

A másik hibáztatása

Sokszor észre sem vesszük, de már néhány egyszerű mondattal vitát generálunk. Ha ti is sokat veszekedtek, akkor gondolnod kell arra, hogy nem feltétlenül a mondandóddal, inkább a hangsúllyal és a fogalmazásoddal lehet probléma. Ugyan erre alapvetően érzékenyebben reagálnak a nők, a férfiak is könnyen sértésnek, támadásnak vehetik őket.

Az egészre rátesz egy lapáttal, hogy gyakran hajlamosak vagyunk előítéletekkel élni, és úgy nekiesni a szerelmünknek, hogy nem ismerünk minden körülményt – pedig azok sok esetben felmentik a másikat.

Előfordulhat például, hogy a szerelmed már a sokadik este marad ki a héten, állandóan közbejött neki valami, és folyton csúsztatjátok a romantikus vacsorátokat. Amikor újból csak este esik haza, nekieshetsz azzal a kérdéssel, hogy „Hol voltál már megint?” – ezzel minden bizonnyal felteszed az i-re a pontot, és alaposan összevesztek. De megkérdezheted azt is, hogy „Túlóra vagy történt valami?” Bár a tartalom ugyanaz, és ugyanúgy meg fogod tudni, miért késett a kedvesed, de előbbi esetén borítékolhatod a vitát, míg utóbbinál inkább erősítheted a kapcsolatotokat. Te leszel a biztos pont, a megnyugvás szigete, és ezzel garantálhatod, hogy valóban csak akkor fog késni, ha annak komoly indoka van.

Női viselkedésformák, amikkel eltávolítjuk magunktól a szerelmünket

Mindig azt akarod, hogy neked legyen igazad

Egy jól működő kapcsolat gondosan felépített kompromisszumokra épül, ami azt jelenti, hogy egyszer te engedsz, egyszer a kedvesed. Nos, akadnak olyanok, akik erre nem igazán képesek. Férfiak akkor követik el ezt a hibát, ha túlságosan is úgy érzik, hogy nekik kell a „főnöknek”, a család irányítójának lenniük, márpedig ebbe éppúgy nem fér bele a hiba, mint annak elismerése.

Nők általában két esetben szokták magukra ölteni ezt a viselkedésformát: ha olyan férfit választottak, akit szinte gyerekként kell irányítani, vagy, ha mindenáron szembe akarnak menni a „klasszikusnak” mondott női szereppel, és még elméletben sem hajlandóak elismerni, hogy néha tényleg lehet igazuk a férfiaknak is.

Bármi is álljon a háttérben, az a gond vele, hogy állandósuló hatalmi harcokhoz vezet, továbbá elfojtott indulatokhoz, megoldás nélküli problémákhoz. Teljesen egyértelmű, hogy egyik sem fogja biztosítani a boldogságotokat, főleg nem hosszútávon. A megoldás az, ha mindig megismeritek a másik nézőpontját, és a kapcsolatotokra nem úgy tekintetek, mint egy versenyre, amiben valakinek mindig nyernie kell.