Nem vesz feleségül? Lépj tovább!

Írta: ,

A házasság intézménye jó. Bevált, évezredek óta. Imádjuk nézni a boldog házassággal végződő, esküvős filmeket, nők és férfiak egyaránt. Mégis rengetegen megtagadják ezt a szentséget. Ez viszont legyen az ő bajuk… A házasság nem divatjamúlt, csak mi lettünk esztelenül modernek, azaz éretlenek az „örökké” feladatához. Ez egy küzdelem, ami – ha érettek vagyunk rá – a legjobb, legnemesebb küzdelem. Mondhatnám úgy is: legalább arra vedd a fáradságot, hogy életed folyamán egy embert megismerj – a házastársadat.

Miért sértő egy bizonyos pont után az élettársi kapcsolat?

1/5 Miért sértő egy bizonyos pont után az élettársi kapcsolat?

Stendhal úgy véli: „Nem illik szeretni azt, akit szégyellenénk házastársul kívánni.”

Tehát, ha nincs mindenki előtt egyértelműen tisztázva két ember kapcsolata, az tudattalanul is azt üzeni a világnak, hogy nem örökre, csak ameddig jó vagy, amíg nem találok nálad jobbat.

Azaz, az életem része vagy, de nem élünk „egymásban”. Nem ígérek semmit, mert nem vagyok benne, benned biztos.

Nem az intézmény rossz, hanem az emberek önzők, bizonytalanok, nem akarják, hogy számon kérhetők legyenek – ez pedig már érettség, érzelmi intelligencia kérdése.

Törzsök Károly ezt mondja: „A szerelem ékköve a hűség, próbaköve a házasság.”

Miért a nők akarják jobban a házasságot?

2/5 Miért a nők akarják jobban a házasságot?

Magukból indulnak, indulunk ki. A nők nagy része könnyebb lélekkel hajt egy „együttélős” kapcsolatban élő férfira, mint egy házasságban élőre.

A házasság véd- és dacszövetség, tudat alatt mindenki azt gondolja, hogy akár az abszolút mínuszból is vissza lehet hozni az érzelmet, hiszen nem véletlenül lettek egy pár – azaz különleges kapcsolat az övék, mert mindent meg tudnak egymásnak bocsátani, a szerelem, a közös múlt és a jövő lehetőségi miatt.

A nők nagy részének egy kapcsolatban szüksége van arra, hogy őt a feleség – az egyetlen – szintjére emeljék, szüksége van arra a „védvonalra” a „támadások” ellen, amit házasságnak neveznek.

A házasság jelentése: összetartozás, a másik teljes felvállalása, örökre. Azaz elköteleződés, ami egy másik minőséget ad a kapcsolatnak.

Házasságpárti lányoknak

3/5 Házasságpárti lányoknak

Nem az a művészet, hogy kiharcoljuk azt, hogy elvegyen XY feleségül.

A művészet az, hogy elérjük azt, hogy ő akarjon minket feleségül venni, anélkül, hogy ez kényszer legyen számára.

A nő kitartása csak ekkor kezdődik, hiszen meg kell becsülni a kapcsolatot, az „örökké”-t.

Ez persze a férfira is vonatkozik. A férfi ne azért vegye el a nőt, hogy a nő boldog legyen a házasság tényétől, hogy a nő kedvében járjon egy díszes lagzival, hanem azért, hogy ő, a férfi boldog legyen, hogy mindketten azok legyenek – egy életen keresztül.

S. J. Watson angol írónő szerint:

„A férjem a védelmezőm, ez igaz, de ugyanakkor a szerelmem is. (...) Mindig is szerettem, és ha minden áldott nap újra meg kell tanulnom (őt) szeretni, állok elébe.”

A válás félelme

4/5 A válás félelme

Van olyan, amikor férfi és nő boldogtalanná szereti egymást, azaz, a nagy szerelemnek nagy csalódás a vége.

Vasadi Péter író ezt így fogalmazta meg: „Minden válás túl korai vereség; az egymásért folytatott küzdelem ijedt fegyverletétele.”

Tehát, a szeretet kimutatása minden lehetséges eszközzel, a sértések, parttalan csaták kerülése az egyetlen módja ennek a tipikus hibának a kikerülésére.

Rachilde, azaz Marguerite Vallette-Eymery szerint: „Nincs rossz házasság, csak rossz házastársak vannak.”

Tehát, a jó házasság – párkapcsolat – titka, hogy meg kell tanulnunk helyesen szeretni a másikat. Meg kell tanulnunk tisztelni a másikat, magunkat, a házasság intézményét, hogy az működni tudjon.

Egy kapcsolat folyamatosan fejlődik

5/5 Egy kapcsolat folyamatosan fejlődik

Nem mindegyikből lesz házasság, csak az arra érdemesekből, melyekben ott van az „örök” lehetőség, a „még tovább” fejlődés lehetősége.

Rég nem arról van szó,  hogy valaki házasságpárti avagy nem, hanem az érettségről, önzésről, a felelősségvállalásról.

Szendi Gábor ezt így foglalja össze:

„A házasságkötéstől nem azért félnek az emberek, mert macerás elválni, hanem azért, mert érzik, hogy a házasságkötés a hűség és elköteleződés szimbóluma, aminek terhét nem mindenki tudja elviselni.”

Végül Szókratész „aranyköpése”:

„Mindenképpen házasodjatok meg. Ha jó feleséget szereztek boldogok lesztek, ha rosszat, akkor filozófusok.”