Evolúciós okok miatt lépnek félre? Itt egy kutatás, ami ennek a kifogásnak is pontot tesz a végére

Írta: ,

Bár nem túlságosan hiteles kifogás, mégis kifejezetten gyakori, hogy a férfiak „evolúciós okokkal” magyarázzák a félrelépésüket. Ez alapján azért keresnek más partnert a fix barátnőjük mellé, mert az evolúció korábban is azt diktálta, hogy minél több nővel bújjanak ágyba. De ez vajon tényleg igaz? Egyáltalán van bármi alapja?

A szociológia már rácáfolt erre korábban

Az evolúciós okokra való hivatkozást korábban már a szociológusok megcáfolták – legalábbis a jelenre, és ez elmúlt néhány száz évre vonatkozóan. Korábban valóban ideálisnak tűnhetett, hogy minél több partnert szerezzenek maguknak a férfiak, ezzel is biztosítva vérvonalukat és a megfelelő utánpótlást. Ma azonban már sokkal inkább a biztos háttér számít az utódok felnevelését illetően, hiszen alaposan megváltoztak a körülményeink, és a céljaink. Már messze nem a túlélés, az élelemszerzés az alapvető szempont, és ezt a többség szerencsére fel is ismerte.

A szociológusok ennek nyomán rámutattak arra, hogy az utódok szempontjából sokkal jobb a stabil családi háttér és a nyugodt otthoni légkör, mint az, ha az apának a lehető legtöbb gyermeke születik.

Ez tulajdonképpen az evolúciós kérdést máris lesöpri az asztalról, annak lényege ugyanis pont az lenne, hogy minél több, de egyúttal minél sikeresebb és egészségesebb utód szülessen.

Nem csak praktikus és kényelmes kérdés a monogámia

A szex persze attól még szex marad, amire még mindig lehet hivatkozni, bár nem feltétlenül evolúciós szempontból. Azonban egy viszonylag új kutatás arra is rámutatott, hogy éppen a biztonságos szex volt az, amiért az embereknek rá kellett térniük a monogámiára. A Waterlooi Egyetem kutatói úgy vélekednek, hogy a poligám társadalmaknak az vetett végett, hogy a férfiak nagyon sok nemi betegséget, és ezzel időnként halált terjesztettek a közösségben. Ez kifejezetten hátrányos volt a közösségekre éppúgy, mint a kisebb-nagyobb családokra, és az utódokra, akik eleve betegen is születhettek.

Nem csak praktikus és szociológiailag indokolt döntés volt tehát a monogámia, hanem egyenesen életbevágó. Persze, egykor valóban létfontosságú volt az is, hogy az elődeink poligámok, „hűtlenek” legyenek. Amikor a minél nagyobb népszaporulat volt az elsődleges szempont, akkor tényleg indokolt volt a „félrelépés”, és a férfiak magyarázata is megállhatta a helyét (bár ezt jó eséllyel akkoriban senki sem firtatta). Azonban már nagyon kisszámú, mindössze 300 fős közösség esetén gondot kezdett jelenteni a betegségek terjedése, és persze hosszútávon a genetika sem éppen ideális irányba mozdult el.

A kutatók mindezek mellett arra is rámutattak, hogy a társadalmi csoportok fejlődése szempontjából már a 30 fős csapatok is sikeresebbnek bizonyultak akkor, ha monogám, és nem pedig poligám életmódot folytattak – nem csupán egészségügyi szempontból. Nem véletlen tehát, hogy ez a norma ma is a Föld nagy részének népességére jellemző, és sokan szeretnének is így élni.

Más kérdés persze, hogy manapság a szex jóval többről szól, mint utódnemzés - sőt, sok esetben arról szól a legkevésbé. Éppen emiatt jóval összetettebb a kérdés, minthogy szimplán evolúciós okokra hivatkozva meg tudjuk indokolni a félrelépést. Nem csupán a felmérések és a kutatások miatt, hanem azért is, mert nem abban a korban és nem olyan körülmények között élünk, ahol ez a kifogás bármilyen formában is megállhatná a helyét.

Kép forrása: deagreez1/Depositphotos.com