Miért a harmadik felet vádoljuk félrelépés esetén? Egyszerű pszichológiai okok állnak a háttérben

Szabó Erzsébet
Írta: ,
Miért a harmadik felet vádoljuk félrelépés esetén? Egyszerű pszichológiai okok állnak a háttérben

Kép forrása: nejron/depositphotos.com

Azt hiszem mondhatjuk, hogy a párkapcsolatok gyakori velejáróra a hűtlenség. Na, nem úgy általában, hanem többnyire akkor, amikor már kezd tönkremenni a házasság: a legtöbben csak akkor lépnek ki a meglévő párkapcsolatukból, ha már megvan a következő jelöltjük – ekkor az átfedés gyakorlatilag elkerülhetetlen.

Az ismeretségi körömben is rendszeresen fellángolnak pletykák félrelépésekről, és mindig erősen hibáztatják az emberek a harmadik felet. Bár sokan azért tisztában vannak vele, hogy mégis inkább annak kellett volna nemet mondania, aki párkapcsolatban élt, valahogy egyszerűbb a harmadik félre, a „kívülállóra” mutogatni. Ezen nincs is sok csodálkoznivaló: egyszerű pszichológiai okok lapulnak a háttérben.

Könnyebb egy harmadik személyre kenni

Néhány hónapja az egyik távolabbi barátnőm meglehetősen kínos ügybe keveredett. A semmiből kapott egy üzenetet a közösségi oldalon egy számára ismeretlen hölgytől. Ahogy olvasta kiderült, hogy egy nem régen megismert férfi barátnője áll a sorok mögött. A levélből nyilvánvaló vált, hogy a feldühödött barátnő őt hibáztatja, amiért elcsábította a szerelmét, és minősíthetetlen hangnemmel illette, rettentően lekezelően bánt vele – mindezt úgy, hogy személyesen sosem találkoztak. Ebben a féltékeny nőben fel sem merült, hogy a „vetélytársa” valójában ártatlan félként került bele a történetbe. Ugyan nem tudjuk, mit mesélt el a kitekintő férfi otthon, az igazság az, hogy ő kezdeményezett a barátnőmnél, ráadásul úgy, hogy nem avatta be: még párkapcsolatban él. Flörtölt és ismerkedett a barátnőmmel, aki ugyan viszonozta mindezt, de fogalma sem volt arról, mi folyik a háttérben. De ha lett volna tudomása az egészről, akkor sem neki kellett volna kettőt visszalépnie.

Könnyű a harmadik félben keresni a hibát mondván, hogy elcsavarta a foglalt férfi fejét, azonban akkor is a párkapcsolatban kellett volna keresni a hibát, ha a barátnőm valóban annak tudatában közeledik, hogy a férfi foglalt.

Sosem annak kell nemet mondania, aki egyedülállóként ismerkedik. A féltékeny barátnő minden bizonnyal jobban tette volna, ha az online fenyegetőzés helyett inkább a párjával próbál dűlőre jutni.

Ami a pszichológiai hátteret illeti, ő sokkal inkább a könnyebb utat választotta ahelyett, hogy szembenézzen a valódi nehézségekkel: másra, egy kívülállóra hárította a felelősséget, hiszen ez sokkal egyszerűbb.

Így nem kell szembenéznie sem a társa, sem a saját hibáival, avagy a sérült ego találhat egy egyszerűen magyarázható, rajta kívülálló okot. Ráadásul a harmadik félre aligha lehet hatásunk, így lényegében megmagyarázzuk magunknak, miért nincs semmi teendőnk, miért mehet minden tovább a megszokott mederben. Nem kell kilépni a komfortzónából, megmarad a biztonságérzet – ösztönösen, mindannyian erre törekszünk.

GaudiLab/depositphotos.com

Nem akarsz a bizonytalanságoddal szembesülni

Amikor valaki szembesül azzal, hogy a társa félrelépett, vagy akár csak erre készült, a kezdeti dühöt idővel felváltja az önvádaskodás. A legtöbben magukban keresik a hibát, próbálják kitalálni, mit ronthattak el, illetve mi az, ami a harmadik félben megvan, bennük viszont nincs. Ez egy nagyon összetett kérdés, és egy évek óta tartó párkapcsolatban, házasságban minden bizonnyal számos dolog áll a háttérben, ami idáig vezethetett.

Szinte bizonyos, hogy mindkét fél elrontott valamit, bár ettől még nem szabad felmenteni azt, aki ténylegesen a „könnyebb utat” választotta.

A saját bizonytalanságunkkal azonban nagyon nehéz szembenézni, akárcsak azzal, hogy sérült az önbizalmunk, illetve, hogy mástól várjuk a felfoldozást, a megmentést. Sokkal könnyebb a harmadik felet utálnunk, rajta levezetnünk a bennünk felgyülemlett feszültséget, mint szembenézni a fennálló helyzettel, illetve megoldani azt. Egyszerűbb azt mondani, hogy ha ő nem lenne, akkor ez a helyzet sem lenne, de az igazság az, hogy a szituáció nem változna, csak valaki más kerülne a harmadik fél helyére. 

Nincs hatásod a másik életére

A kőkemény igazság az, hogy bármennyire is próbálkozunk, valójában nincs ráhatásunk mások érzelmeire – még az élettársunkat, férjünket sem tudjuk hosszútávon befolyásolni. Vannak férfiak, akik könnyebben megvezethetőek, érzelmileg egyszerűbb őket zsarolni, de egy idő után ők is feleszmélnek és náluk is betelik a pohár. Lehet próbálkozni azzal, hogy rövid pórázon tartod a szerelmedet, zsarnokoskodó, házsártos határozottsággal igyekszed irányítani, de az ilyen viszonyok nem nevezhetőek párkapcsolatnak.

Egy valódi párkapcsolat nem lehet birtokviszony, ugyanis nem kényszeríthetsz senkit arra, hogy szeressen, és téged sem kényszeríthet senki ugyanerre. A szerelem csak abból a szempontból döntés kérdése, hogy eldöntheted, hosszútávon is kitartasz-e a társad mellett. Egyébként csak a saját érzelmeidre, gondolataidra és tetteidre lehet hatásod a párkapcsolatodon belül. Attól, hogy a harmadik felet meghurcolod, elítéled, nem fog változni semmi, de akkor sem, ha ugyanezt magaddal, vagy a társaddal teszed.

Nehéz elfogadni, de az emberek mindig is úgy döntöttek és azt tették, amit helyesnek, vagy számukra a legjobbnak ítéltek meg. Igaz ez a félrelépőre és arra is, akivel félrelép.

Ugyanakkor pszichológiailag úgy érezzük, hogy a társunkat valamilyen szinten birtokoljuk és irányítani tudjuk. Amikor rajtakapjuk a félrelépésen, akkor ennek köszönhetően a saját részünk is sérül: mintha egyszerre saját magunk felett is elveszítettük volna az irányítást. Emiatt szintén egyszerűbb a harmadik, sokszor idegen felet hibáztatni, hiszen rá garantáltan nincs befolyásunk, tehát lehetőségünk sem lett volna arra, hogy ennek a kialakult helyzetnek a létrejöttét megakadályozzuk.

Fókuszban

Lehetünk anyagilag biztonságban, ha baj van - Megtakarítás nélkül is!

Harmónia kívül-belül - Tökéletes páros a Lenortól

Túl nagy a mobilos választék? Szűkítsd le a kört a Huawei P40 családra!