Melyek egy férfi szerelmének tévedhetetlen jelei?

Írta: ,

Milyen egy férfi, ha szerelmes? Legtöbbjük nehezen fogalmazza meg az érzelmeit, és a vallomás sem könnyen születik meg. Akinek csordultig van a szíve szerelemmel irántad, az túl sokáig nem tudja magába fojtani ezt az érzést, ezért időről időre ki is mondja, hogy szeret. Ám ezekkel a szavakkal az is dobálózhat, aki csak szédíteni akar, de ha elég éles a füled és nyílt a szíved, meg fogod érezni, hogy igaz, mély tartalom van-e ezekben a vallomásokban.

Egy szerelemes férfi nem csak kimondja, hogy szeret, hanem nonverbális eszközökkel is kommunikál, melyek legtöbbször tisztábban érthetőek minden harsány, teátrális szóbeli megnyilvánulásnál. Megcsókol – puhán, lágyan, reggel, ahogyan elindul az új nap, és este, a mögöttünk álló nap lezárásaként. A csók nem feltétlenül végződik szeretkezéssel, hanem egyszerű, néma szeretetnyelvként újra és újra elmélyíti a közöttünk lévő érzést. A nem szexuális együttlétet ösztönző érintések, megnyilvánulások mind a kapcsolatunk várát erősítik. Azt mutatják, egy sokkal magasabb, intimebb zónában utazunk már, és felbecsülhetetlen számunkra az elköteleződés érzelmi biztonsága. Úgy érint meg, hogy szeme egyre azt pásztázza, nekem hogyan tud örömet okozni. Mert ebben az egészséges, kölcsönös, tiszta, őszinte érzéseken alapuló kapcsolatban minél több szerelmet adok, annál többet kapok vissza tőle. Magához von, hosszan átölel, álmában is, öntudatlanul is – ezernyi mozdulat, ami azt súgja, ő is, hát persze, hogy igen. Nekem mégis a szó kell, hogy hosszan a szemembe nézve kimondja végre, a megkésett vallomás pedig satírozza pirosra a szívecskéket kettőnk körül.

Tisztelettel bánik velem. Egy férfi, aki szívéből szeret, soha nem bánik a nővel lekezelően, nem alázza meg őt sem mások előtt, sem négyszemközt, hanem tisztelettel fordul felé. Előfordulhat, hogy egy-egy indulatosabb vita hevében ez a tisztelet nem mutatkozik meg kellőképpen, de a szerelmes férfi ilyenkor sem arra törekszik, hogy megsértse a nő lelkét vagy sárba tiporja az önbecsülését. Meghallgat, megbecsüli és komolyan veszi az észrevételeimet, elfogadja az ízlésemet, türelmes a hangulatváltozásaimmal, komolyan veszi a problémáimat, kikéri a véleményemet és a döntéseiben mérlegeli azt, udvarias és lovagias kettesben és mások előtt is. És eszébe sem jut agresszívvé válni, netán kezet emelni, vagy mérgező, lehúzó szavakkal becsmérelni.