Megvan a magyarázat: sokszor ezért ért meg jobban a barátnőd, mint a szerelmed

Írta: ,

Te is érezted már úgy, hogy a szerelmed egyszerűen nem ért meg? Nem azért, mert nem akar, vagy, mert nem hallgat meg, hanem mert nem tud teljesen azonosulni a nézeteiddel, gondolataiddal? Nem érezted rosszul! Egy kutatásnak köszönhetően pedig már azt is tudjuk, miért voltak kétségeid…

Szinte tipikusnak mondható, és időnként minden párkapcsolatban előfordul a sértődés. A leggyakoribb menetrend szerint a nők megsértődnek valamin, a férfiak pedig nem értik, mi a gond. Legfeljebb egyszer rákérdeznek, mit is tehetnének, de többnyire ennyiben ki is merül az érdeklődés, a nők pedig duzzognak és rendszerint a barátnők vállain sírnak. A férfiak persze értetlenül állnak az egész előtt, és szintén a haveroknak panaszkodnak – már, ha panaszkodnak egyáltalán valakinek.

Hol csúszik el a dolog?

Egy felmérés rámutatott arra, hogy egyszerűen más az empátiaszintjük a nőknek, mint a férfiaknak, és ebből ered a számtalan félreértés. Természetesen ki kell hangsúlyoznunk, hogy átlageredményekről van szó, és nem azt akarjuk sugallni, hogy a nők hibátlanul kommunikálják érzelmeiket és gondolataikat, miközben a férfiak hírből sem ismerik a jó modort és a kedvességet.

Egyszerűen arról van szó, hogy a kutatások alapján a nők sokkal jobban bele tudják élni magukat a látott szituációkba éppúgy, mint az átélt konfliktusokba. Mivel számukra természetes ez az egész, nem értik, a férfiak mit nem fognak fel, miért nem egyértelmű számukra, hogyan kellene viselkedniük, beszélniük, és mit kellene tenniük a – szerintük jogos – sértődés során.

Itt jönnek képbe a barátnők! Mivel a nők empatikusabbnak bizonyultak, sokszor jobban és megértőbben bánnak egymással a párkapcsolati problémákat illetően is, mint ahogy azt sokan a párkapcsolatukban szeretnék, elvárnák. Bár a különbség nem olyan óriási és eget rengető, mindössze 10-11%-kal értek el jobb eredményt a nők a férfiaknál, ez az arány pontosan elég arra, hogy egy meg nem értett konfliktushelyzetben te is inkább a barátnődhöz fordulj vigasztalásért a szerelmed helyett.

Mi áll a háttérben?

Genetikailag is bizonyított az állítás, de hiába szeretnénk, legfeljebb 30%-ban tudjuk az empátia-kérdést az öröklött tényezőkre fogni. A fennmaradó 70%-ot a nemünk, a társadalmi helyzetünk, a környezetünk befolyásolja. Pl. egy kislánytól jobban elvárjuk az empátiát, mint egy kisfiútól, ezért a nőkbe kisgyermek koruktól kezdve belenevelik, hogy mennyire fontos odafigyelni mások érzelmeire, és milyen lényeges, hogy gyengéden bánjunk társainkkal.

Rengeteget jelent az is, milyen példát látunk szüleinktől, vagy éppen az a környezet, amiben felnövünk, mennyire segítőkész, empatikus. Emellett a biológia is beleszól az empátia-szintünkbe, és nem csak a DNS által, hanem a hormonok működését tekintve is. Míg a férfiak jellemző hormonja a tesztoszteron, ami a „tipikusnak”  tekinthető férfias, külső és belső vonásokért felel, addig a nőkre leginkább az ösztrogén hat, továbbá az oxitocin, ami nagyobb arányban van jelen a szervezetükben.

Utóbbi felelős többek között a kötődésért, az érzelmek intenzívebb megélésért, tehát közvetetten az empátiáért. Persze ez csupán néhány példa, amik azonban mégis bebizonyítják azt, hogy pusztán már az is dönthet empátiánk mértékéről, hogy férfinak vagy nőnek születtünk.