Lelki terror: élet egy irányításmániással

Írta: ,

Mindenki szereti, ha úgy történnek a dolgok, ahogyan ő azt elvárja. Ebben nincs is semmi különös. Ahogy abban sem, ha a csalódások miatt olykor dühösek, máskor szomorúak vagyunk. Egy egészséges személyiség mindig képes felállni a földről, levonni a konklúziót és tovább menni. Léteznek azonban olyanok, akik számára a döntési jog átruházása olyan elfogadhatatlan lehetőségnek tűnik, hogy életük során egy hosszú távú, titkos stratégiát építenek ki, mások viselkedésének kontrollálására. Ők az irányításmániások.

A kontroller férfi

A kontrollmániás viselkedés sokáig fel sem tűnik senkinek. Főként azért, mert az ilyen személyek általában lebilincselő humorral, lovagias viselkedéssel, óvó magatartással vagy határozott önbizalommal tompítják a személyiségzavar tüneteit.

Sosem parancsolnak, fenyegetőznek vagy zsarolnak meg szemtől szembe senkit, de jaj annak, aki másként cselekszik, mint amit ők elvárnak.

Az irányításmániás férfi akkor érzi jól magát, ha olyan nővel élhet párkapcsolatban, aki nem ellenkezik, sőt még el is várja, hogy néha megmondják neki, mit tegyen.

Mivel még ma is sokan elfogadják azt a nézetet, hogy a férfi a felsőbbrendű, a családfő, akinek engedelmességgel tartozik mindenki, számos házasságban íratlan szabály, hogy a férfi irányítja az eseményeket.

 

A báránybőrbe bújt hárpia

A nevezett viselkedés persze sok nőre is jellemző. A különbség az, hogy a gyengébbik nem színesebb, drámaibb elemekkel tarkított manipulatív viselkedéssel éri el a célját.

Nem retten meg az érzelmi húrok megpendítésétől, simán előadja a védtelen kismadár különszámát, ha azt érzi célravezetőnek. Legtöbbször azonban erősnek mutatkozik.

Kötelező programokat ír elő, fáradhatatlanul dolgozik, egyszemélyben szakács, takarítónő, tanár, még autószerelő is, egészen addig, amíg hulla fáradtan össze nem esik.

Minden úgy jó, ahogy ő csinálja. Mindenről tudni akar, semmibe veszi a morális elveket. Gond nélkül elolvassa a párja levelezését, ellenőrzi a híváslistáját, akkor is, ha nem feltételez félrelépést.

Egyszerűen csak tudnia kell, kivel és mit csinál a párja, a nap azon részeiben, amikor nem az ő kívánságait teljesíti.