Jobban szeretem a gyerekemet, mint a férjemet – Elfogadják ezt a férfiak?

Írta: ,

Tedd a szívedre a kezedet: hányszor fogalmazódott meg benned az a gondolat, hogy jobban szereted a gyermekedet, mint a párodat? Némi lelkiismeret-furdalással töltött el a tény? Vagy netán pont azért érezted magadat kényelmetlenül, mert nem futott át még az agyadon ilyen felismerés?

Az ominózus kérdésre az lenne a diplomatikus válasz, hogy mindkettőjüket egyformán szereted.

A legtöbb anya viszont bármit és bárkit, még önmagát is feláldozná a gyerekéért. Ha pedig tűz ütne ki és csak egy embert menthetne meg, gondolkodás nélkül az utódját választaná. A várandósság idején még a legszenvedélyesebb érzelmi kapcsolatokban is körvonalazódik a férfiban a félelem, hogy innentől kezdve nem ő lesz a nő számára az origó.

A tényleges konfliktus viszont csak abból adódik, ha az érzelmi prioritások átrendeződését féltékenység, ignorálás és elhanyagolás, majd elidegenedés követi.

Már a 20. század végén születtek olyan családpszichológiai tanulmányok, amelyek azt fejtegették, hogy a házasság boldogsági indexe és minősége csökken akkor, amikor gyermek születik a családba.

Kérdőívek szerint a házassági elégedetlenség elsősorban abból fakad, hogy a szülőknek megszűnik a szabadsága és privát élettere, és a gyermek nélküli lét gondtalanul boldog status quo-ja.

Semmi nem utal arra, hogy konfliktust generál az, hogy az anya – vagy akár az apa – jobban szereti a gyerekeit, mint a párját. Mi több, a férjek egyetlen riválist fogadnak el a feleségük iránti emocionális versengésben, az pedig a gyerekük.

Ezt markánsan alátámasztja az, ahogyan apukák milliói bámulják könnyes szemű rajongó imádattal az újszülött lányukat, és posztolják ki büszkén a közösségi oldalakra, hogy új szerelmük van.