Ilyen egy hangulatemberrel együtt élni – Megszoksz vagy megszöksz?

Írta: ,

Sok türelmet és alkalmazkodást igényel, ha hangulatemberrel élsz egy fedél alatt. Bizony nehéz helyzetek és kihívások elé tud állítani egy kapcsolatot, azonban ha elég stabil alapokon álltok, néhány egyszerű tanács betartásával könnyebben veszitek majd az akadályokat, és megtanultok együtt élni.

Olyan csak a mesében van, hogy valaki mindig jókedvű, kiegyensúlyozott és nyugodt; a hangulati sokszínűség természetes emberi vonás. Egészen kicsi gyerekkorunktól fogva tanítanak bennünket arra, hogyan kezeljük érzelmeinket, hogyan viselkedjünk, egy-egy élethelyzetben mi megengedett és mi nem. Jobbára érett felnőttkorunkra tökéletesen meg is valósul a program, miszerint az érzelmeket – legyen az akár öröm, düh, indulat – megtanuljuk szabályozni, uralni, megfelelően feldolgozni.

Vannak azonban olyan alkatok, akiknek (sokszor látszólag ok nélkül) szinte egyik pillanatról a másikra szélsőségesen megváltozik a kedélyállapotuk. A hangulatemberekre vajmi kevéssé jellemző a kiegyensúlyozottság, ez pedig gyakran abból adódik, hogy nem tudják megfelelően kezelni a bennük zajló feszültségeket és frusztrációkat.

Jellemző vonások

A hangulatemberek a külvilágban igazán színes egyéniségek, figyelemfelkeltőek és megnyerőek; olyan karakteres, vonzó társasági emberek, akik köré szívesen gyűlnek mások, akikhez sokan szeretnének hasonlítani. Gyakran sikeres üzletemberek, politikusok, nagy karriert befutott személyek.

És az érem másik oldala: a rossz hangulat sokszor a legszűkebb körnek, a családnak jut, és mások szinte nem is sejtik, hogy ilyen is lehet az illető. Akár pillanatok alatt könnyen befordul, magányra, csendre vágyik, és sokszor úgy érzi, a világ ellene van. A rapszodikus és dinamikusan váltakozó hangulatállapot miatt tartja a pszichológia ezt a személyiségtípust bipoláris személyiségnek, azaz hétköznapi nyelven hangulatembernek.

Mitől válik valaki ilyenné?

Egy hangulatember lelke törékeny: valószínűleg sok benne a feldolgozatlan feszültség, szorongás, kétely, és ez okozza a labilitást. Bár másokat vagy rajta kívül álló helyzeteket okol rossz hangulatáért, valójában saját magával van baja, hiszen a belső feszültségét nem tudja jól kezelni, és csak ezt vetíti ki a külvilágra. Mindenki kap megoldandó helyzeteket, idegesítő jeleneteket élete során – azonban a hozzáálláson és a megoldási készségen, módszeren múlik, hogyan éljük meg ezeket. Tehát ne vedd magadra, nem te vagy a fő ok (még ha úgy is tünteti fel), hanem legfőképpen ő maga!

Ez a viselkedésforma gyakran tanult viselkedés – szüleinktől, nagyszüleinktől hozzuk, egyszerűen eltanultuk, és ezen nem lépünk tovább: ha nem ismerjük fel, azért, ha felismerjük, de jól elvagyunk vele, mert kényelmes, megszokott, akkor azért. Pedig igenis felül lehet írni egy harminc éve berögzült programot is – persze minél tovább halogatjuk, annál nehezebb.

Az ilyen ember, amikor a libikókán épp lent van, gyakran játszmázik – ebbe ne menj bele, még akkor sem, ha úgy érzed, igazságtalan veled és presszionál! Némelyek ugyanis nagyon is tudatosan élnek a nyomasztás eszközével, hogy elérjék céljukat: szándékosan haragosnak, megbántottnak mutatják magukat.

Mi a megoldás?

Beszéljétek meg, de légy óvatos! Ehhez a témához olyan időpontot válassz, amikor épp jó kedve van. Egy hangulatember ingadozásaihoz alkalmazkodni gyakran felér egy érzelmi hullámvasúttal – könnyen bele lehet fáradni. Ha a párod ilyen, mindenképpen meg kell értenie, mivel jár ez az állapot, és milyen nagy terhet ró vele a kapcsolatotokra. Igen nagyfokú rugalmasságot és állandó alkalmazkodást igényel a másik embertől, hogy fel tudja venni vele a ritmust, és ez bizony hosszú távon akár zsákutcába is vezethet. Ha a terveitek komolyak egymással, érdemes szakember (családterapeuta, párterapeuta, pszichológus) bevonásával orvosolni a helyzetet, és közelíteni a kiegyensúlyozottság felé