Így fejlesztenek a meghatározó szerelmek

Írta: ,

Egy gyerektől a szerelem kapcsán: „kettelnek”. Tehát ketten egyek. A szerelem minden ember életét végigkíséri. Minden életkorban másképp szeret kicsit az ember… egyre komolyabban, mélyebben. Míg a fiatalok, a gyerekek bátrak, az idősebbek annál óvatosabbak a szerelemben. Sőt, negyven felett sokan el is futnak előle – pedig nagyon vágynak rá…

Mit határoz meg a szerelem?

Van, akinek mindent felülír. Életmóddá válik. Függő lesz. Ők azok, akik a szerelembe szerelmesek, nem egy másik emberbe.

Ám a szerelem nem „nagy” érzés, hanem „mély” érzés. Ezt a két dolgot pedig igen könnyű összekeverni. Elvileg a szerelem nem követel mindent felborító, pusztító áldozatot, önfeladást, hanem belesimul az életbe.

Persze okoz némi változást, akár az életmódban, időbeosztásban, és le kell néha mondani bizonyos – addig megszokott – komfortról, szokásokról. Sőt, első időkben felborítja az ember életvitelét.

Ám egy idő után minden megint a helyére kerül, és plusz boldogságot ad. Sosem vesz el fontos dolgokat, hiszen építő érzés, inkább kicserél bizonyos rossz dolgokat jobbra.

Akik hiába várják a szerelmet

Van, hogy ezt a változást, fejlődést rosszként éljük meg. Ez a mi rossz felfogásunk következménye.

Hiszen olyan nehéz elengedni dolgokat, emlékeket, rossz szokásokat, rossz felfogásokat – ezek belénk nőttek, részeink. Veszteségként éljük meg az egész folyamatot.

Aki „szingliként” folyamatosan azt várja, hogy rátaláljon a „nagy” érzés, a „társ”, miközben lehetőségeket mulaszt el az igényesség zászlaja alatt, azért nem találja meg a szerelmet, mert alapvetően rosszul szeret.

Olyan képe van a szerelemről, ami megvalósulva inkább pusztító, teljes önfeladást követelő érzés, többnyire a másik fél részéről.

Ha ő a teljes önfeláldozó, mindent erre a lapra tett fel, mindent a szerelem léte és minősége határoz meg, így „befolyásoltság” alatt van, nem tudja, hol a változtatás egészséges határa.