Hol vannak a mai férfiak? Tinderkirályok és Facebookhercegek

Írta: ,

Hol vannak a mai férfiak? A Tinderen, Viberen, Facebookon, Twitteren, erotikától fülledt chatszobákban, vagy bármilyen más virtuális, felnőtt kalandparkban. De ott vannak az utcán is, és „szépen”, artikulálva, elmondják, mit csinálnának velünk és hol. Mielőtt a vezetéknevünkre kérdezne, már egyértelmű, szexre utaló üzeneteket pötyögtetnek az érintőképernyőn és azt javasolják „fussunk össze valamikor”, mert gyávák, érzelmileg éretlenek, lélekben pedig infantilisek ahhoz, hogy egy rendes randevút kérjenek.

Aki az analóg világban szocializálódott és telefirkált telefonfülkék szétszaggatott telefonkönyveiből próbálta kibogarászni a kedves telefonszámát és lakcímét, az mai digitalizált világban csak kapkodja a fejét, és talán örökre az igazit kereső időutazó marad.

Más lett a viszony az elköteleződéshez, a randevúzáshoz, és a szakításhoz is. Ma gyanakvók vagyunk, mert senki nem akarja kiszolgáltatni magát. Nem akarja kifordítani a lelkét, nem akar idő előtt taposás nyomokat szerezni a szívén, nem akar szenvedni, elengedni, a gyászfolyamat fázisain végigtántorogni. Ma a tudatos párválasztás dívik, vagyis nyitott szemmel járunk, nem engedjük be az életünkbe a szerelmet csak úgy, hiába kopogtat, dörömböl az ajtón, hiába szaggatja lelkünk ablakait, lakat a szívünkön. Miért? Mert jól megnézzük, megvizsgáljuk az illetőt. Mit tud nyújtani számomra? Javul az életminőségem? Manapság egy randi kísértetiesen hasonlatos egy szociológiai felméréshez. Hol élsz? Mid van? Mit birtokolsz? Van gyereked? De azért az exed fizet, ugye? Nem azért kérdezem, de érted. Én nem igazán vállalok be gyereket. Saját lakás, vagy csak bérled? Autód van?

Kérdések özöne hullik az arcunkba, és a válaszokkal ajánlatos vigyázni. Egy egészséges értékrendű, érett érzelmi intelligenciájú, önellátó, saját lábán is megálló, nem támaszkodni akaró, és tipikusan nem aranyásó nő igazi, egyenrangú társ akar lenni. És nem valamiféle mentor, vagy lelket, hitet és férfiúi tartást vesztett hímnemű lényt ápoló szociális munkás. Mégis, ahelyett, hogy egymás szemében, gondolataiban, álmaiban és csodás egyéniségének tanulmányozásában merülnénk el, inkább elmerülünk a másik pénztárcájában, és a csókcsaták után rendezünk egy financiális összecsapást. Mid van? Mit nyújtasz? És abból nekem milyen előnyöm származik? Előre lejátsszuk fejben a közös élet filmjét, egészen a legkisebb gyerek ballagásáig, ha minden stimmel, és felsejlik a holtomiglan anyagi komfortérzet lehetősége, akkor beengedjük az életünkbe. Nézzük a lelkünk mélyére.

Igazából mindannyian arra vágyunk, hogy valaki mezítelenül, a bankkártyánk és ingóságaink nélkül öleljen a keblére minket és azt mondja, Isten hozott, érezd magad otthon. Hogy ne a körítést, a díszítést, és a zöldhasú bankókat lássa bennünk. Ne az alapján ítéljen, mit értünk el, és mit tettünk le idáig az asztalra. Hanem, hogy mire vagyunk még képesek, vannak-e valódi álmaink, céljaink, nem csak hollywoodi, rózsaszín álmok, melyek elvetéltetnek, mielőtt megszületnének. Arra vágyunk, hogy valaki úgy higgyen bennünk, ahogyan mi magunkban sosem. De ha ma, „mezítelenül”, egy szál bőrönddel odamegyünk, vajon nem szúrja a szemét majd valakinek? Akkor a nő azonnal aranyásó lesz és kapcsolatprosti. Férfi verzióban ugyanez. Kitartott, hímringyó, és haszonleső male escort.