Ha újra megtehetném, így választanék első és utolsó férjet

Írta: ,

Túl két váláson, negyven felett, három gyerekkel van min elgondolkoznom. Arra a következtetésre jutottam, hogy házastársat másként választanék, hiszen ez a lépés még most is befolyásolja életem, ahogy gyerekeim életét is. Nos, erre jutottam…

Nagyon fontos a műveltség

1/5 Nagyon fontos a műveltség

Nem a diplomák, iskolák száma fontos, inkább az, hogy szeret-e olvasni, ezáltal tanulni. Emellett az is fontos, hogy tudását egójának építésére vagy a világ, közvetlen környezetének jobbítására használja-e. 

Fontos az is, hogy mennyi könyvet olvasott el és milyet. Ha szinte csak sci-fit és hasonlókat, akkor többnyire álomvilágban él, ami feltételezi, hogy a felelősség valódi vállalása távol áll tőle.

Ha csak politikai könyveket olvas, akkor nagy valószínűséggel az ideológiák rabja, ami elvonja a gyakorlatias élettől, és minden bizonnyal szereti a konfliktusokat, az összeesküvés-elméleteket.


Összeesküvés-elméletek – szükség van rájuk?


Ezen felül nagy valószínűséggel pesszimizmusba hajló a természete. A szakmai könyvek túlzott olvasása azt mutatja, hogy valószínűleg „munkaholista”, ami a feleséget előbb-utóbb társas magányra ítéli a házasságban.

Férfi legyen, ne gyerek

2/5 Férfi legyen, ne gyerek

Egyetértek a hagyományos szerepkörökkel a házasságban. Viszont meg kell bizonyosodni arról, hogy képes és akarja-e ellátni magát.

Ez fontos szempont, hiszen egy nő házastársat szeretne, nem pedig egy felnőtt „gyereket”. Ha gyereket akar, szül magának.

Ha a férfi elvárja, hogy felnézzenek rá, mint egy „félistenre” – és mi szívesen tesszük ezt -, akkor tudjon is annyit. Tehát, ha magáról kell gondoskodnia, akkor is legyen „ember formája”, legyen viszonylagosan rendezett.

Illő tehát utána járni, hogy édesanyjával, volt barátnőjével mennyire szolgáltatta ki magát, és a munkahelyén mennyire várja el azt, hogy „kipótolják” mások a hiányosságait.

A gyerekek sajátja a folyamatos ítélkezés, így fontos odafigyelni arra, hogy segítő szándékkal, lojalitással, ám őszinteséggel mond-e kritikát másokról.

Figyeljünk arra is, hogy milyen gyakran és kik felé használja a kérem, köszönöm és bocsánat szavakat.

Méltóság mindenekfelett

3/5 Méltóság mindenekfelett

Az élet tele van kudarcokkal, olyan problémák is akadnak, melyek meghaladják – időlegesen – az ember képességeit. Komoly terhek ezek, melyek feszültséget okoznak.

A feszültség valamilyen módon utat tör magának. A normális keretek között, építő jelleggel megélt érzelmek – akár a sírás is – fontosak.

Ám amikor valaki ilyenkor indokolatlanul agresszív lesz, „kakaskodik”, úgy hisztériázik és pánikba esik, mint egy ötéves gyermek, esetleg hazarohan anyukájához „sírni”, vagy épp minden gond után leissza magát, annak nem feleségre, hanem pszichológusra van szüksége.

Fontos kérdés az is, hogy képes-e megbocsátani ellenségeinek, hiszen ebben az esetben egoját a háttérbe kell szorítania, aminek kapcsán sokszor „odalesz” a méltóság…

Problémamegoldó képesség

4/5 Problémamegoldó képesség

Az élet csupa-csupa feladat, ha úgy tetszik probléma. Vannak férfiak, akik ezekből a problémákból – többnyire szorongásuk által – megoldhatatlan gondot fejlesztenek.

Tehát, ha mindig a szorongás a probléma megoldásának az útja, az folyamatos feszültséget teremt a mindennapokban, ami mindenkire, a gyerekre is átragad. Természetesen nem lehet feszültség nélkül élni, ám a helyzettel szembe kell nézni, azután pedig jól kell kezelni.

Ha egy férfi a feszültséget humorral oldja, az már jó jel. Pozitív életszemléletre és intelligenciára utal.

Az élet problémái között vannak olyanok is, amik folyamatosak, tehát nincs idő megpihenni, csinálni kell a dolgunkat. Ajánlom a „kérjünk kölcsön egy hétre egy gyereket” tesztet…

Egy furcsa, gondolatbeli teszt

5/5 Egy furcsa, gondolatbeli teszt

Nagymamám életéről jutott eszembe a következő „teszt”, aki átélte az elmúlt évszázad minden eseményét. Képzeljük el jövendőbelinket, az életünket egy háborús helyzetben. Azt, hogy vajon hogyan viselkedne az ellenség bajba jutott katonájával?

Ragaszkodna-e etikai rendszeréhez, illetve konkrétan milyen határok között véli etikusnak döntéseit? Mennyire lenne egyensúlyban az ideológia és a család fontossága gondolataiban, tetteiben?

Vajon milyen lenne a viszonya barátaihoz? Megtenne-e minden tőle telhetőt a családjáért? Hinne-e bennünk akkor is, ha úgy tűnik, hogy már nincs remény? És mi hinnénk-e benne hónapokig, „vakon”?

Ha őszinte válaszokat adunk magunknak, annak tükrében, hogy ismerjük jövendőbelink hibáit és erényeit, nem fogunk csalódni…

Egyébiránt rá sem néznék olyan férfira, aki nem bírja az erős paprikát…