Férfiaknak az életemből: annak, aki összetörte a szívem

Dienes Petra
Írta: ,
Férfiaknak az életemből: annak, aki összetörte a szívem

Kép forrása: unsplash.com

Ismered te is, ismerem én is. Veled is megtörtént, velem is. Egyszer, vagy ki tudja, hányszor érzed majd még ugyanezt. Hallanád a történetet? Én is. És mi van vele? Ő nem figyel, sosem fog, sosem tette.

Szerelmem”, emlékszel még...? Mikor először megláttalak, nem gondoltam, hogy ennyit jelentesz majd nekem. Most pedig nem érted, hogy miért így és miért most szólok hozzád, biztosan furcsa neked. Eltelt egy év nagyjából, azt hiszem. Tudod, azt mondják, az idő minden sebet begyógyít, ezért van itt az ideje annak, hogy én is beszéljek.

Beengedtelek az életembe, pedig nagyon féltem újra szeretni, valakiben újra feltétel nélkül bízni. De te megláttad bennem azt, amit más nem. Voltak elődeim, hisz kinek nem, de nekünk más volt, velem más volt. Azelőtt soha nem nézett rám senki olyan őszinte és gyermeteg csodálattal, mint te. Családot adtál nekem és megmutattad, hogy milyen az, amikor igazán szeretnek és elfogadnak olyannak, amilyen én vagyok. Megtanítottál szeretni, pedig féltem tőle.

Nem csak beléd szerettem fülig, de abba a képbe is, ami a te szemedből tükröződött vissza rám. Szerettem, ahogy szerettél.

Nekünk soha nem számított, hogy milyen nehézre fordultak a dolgok köztünk, mert a végén mindig visszataláltunk egymáshoz. Fogtad a kezem, ha féltem és tudtam, hogy mindig vigyázol rám. Meg is ígérted, emlékszel? Én is vigyáztam rád és szerettelek akkor is, ha olyan arcodat mutattad, amit mindenki más előtt szégyelltél. Aztán lassan minden megváltozott, valahogy csak észrevétlenül átalakult. Egyikünk sem volt már boldog, de egyikünknek sem volt mehetnékje. Végül már ezt hívtuk szerelemnek.

Majd egyszer csak elmentél. Itt hagytál, egyedül, és nem néztél többet vissza rám. Próbáltalak megérteni. Próbáltam elfogadni azt a tényt, hogy ha valaki menni akar, akkor el kell engedni.

 

De mondd meg, kérlek, hogy jutottunk idáig? Hogy lehet az, hogy az a sok szeretet, az az önzetlen szerelem egyszer csak elmúlik? Mondd meg, kérlek, az hová tűnik?

Milliószor tettem már fel ezeket a kérdéseket és sokáig nem találtam rá a választ. Értelmet akartam adni a helyzetnek és a fájdalomnak, de amikor a szíved összetörik, akkor nincs értelme semminek és semmilyen fájdalomnak. Te az első perctől kezdve boldog voltál, ahogy kiléptél az ajtón. A bulik fékezhetetlen csillogása a mai napig elvakít. Ettől vagy boldog, úgy hiszed, ezért érdemes élni. Számomra képtelenség volt mindezt felfogni, de mára már örülök neked. Örülök, ha boldog vagy, mert megérdemled. És túléltem én is.