Amikor a nő lép félre: mi visz egy nőt más férfi karjaiba?

Írta: ,

Nehezen találni hiteles statisztikai adatot arra nézve, hogy a házasságban vagy tartós párkapcsolatban élőknek hány százaléka csalta már meg a párját. A közelemben élők véleményét, de nem feltétlenül személyes tapasztalatát kérdezve meglepő eredményre jutottam.

A legtöbb ismerősöm szerint jó néhány év után (ezt körülbelül tíz évre tippelték) minden kapcsolatban megjelenik egy harmadik személy. Hogy ez a kívülálló milyen nyomokat hagy maga után, milyen sérüléseket okoz, vagy éppen miben segíti a párkapcsolat két főszereplőjét, az minden esetben más és más lehet. Nevezhetjük kötetlen szeretőnek, házibarátnak, családrombolónak, mindenképpen okai annak, ha egy nő kilép a kizárólagos párkapcsolatának kereteiből.

Az olyan nőknek, akik a férjük mellett valaki mással is kapcsolatot tartanak, előítéletek, kritika és gyakran nyílt megvetés jut osztályrészül. Úgy tűnik, hogy az, ami a patriarchális társadalomban az egyik nemnek ősidőktől fogva természetes joga, az a másik nem számára még mindig tiltott dolog –. Mégis - írja Ingrid Füller a Becsületbeli ügy című könyvében - egyre több nővel találkozunk, aki a társadalmi, nevelési és vallási normákkal szembe helyezkedve nem hajlandó a szeretet, a törődés és erotika iránti vágyait elnyomni.

Összeházasodtak és boldogan éltek, amíg meg nem haltak.

Ezzel fejeződött be minden mese, amit gyermekként este a szüleink felolvastak nekünk és mi is így fejezzük be, amikor a saját gyermekeinknek olvasunk esti mesét. Eszünkbe sem jut azt mondani, hogy „Boldog éltek, amíg az egyik meg nem csalta a másikat és el nem váltak.”

Pedig a statisztikák szerint minden második házasságban így végződik a történet és legtöbbször éppen egy harmadik személy miatt. Ráadásul a klasszikus irodalmi művekben a nők által elkövetett házasságtörés sosem marad büntetlenül.

Gondoljunk csak Tolsztoj Anna Kareninájára, vagy Flaubert Bovarynéjára, aki hosszú ás fájdalmas haldokolással fizetett meg a szeretője karjaiban átélt „könnyű, kéjes, örömteli mámorért”.

Ma, a nyugati társadalmakban már nem számít ritka eseménynek, ha egy nő kifelé kacsintgat. A 17. század közepén Angliában még halálbüntetéssel sújtották, ha egy feleségről bebizonyosodott, hogy férjén kívül mást is boldoggá tett.

Egy alkalom nem alkalom? Kép forrása: indiaearl.com

Ha az egyént a pár elé helyezzük, akkor nyilvánvaló, hogy a félrelépés nem egyéb, mint kaland, erotikus felfedezés.

Ilyenkor a nőt az új élmények, a másik ember megismerésének vágya hajtja és szeretné átélni azt az érzést, amikor egy másik férfi őrül meg érte, ha csak egy rövid időre is.

Az ilyen kapcsolatokat szórakoztatónak, felpezsdítőnek, mámorosnak, különlegesnek nevezik a hűtlen hölgyek, s nem egy orvos vagy pszichológus akad, aki a kezelés szempontjából kimondottan jó hatásúnak tart egy félrelépést.

Ha párkapcsolatunkban hiányosságok vannak, azt sokszor csak egy másik kapcsolat kialakulásából vesszük észre. Nagyon kevés nő van, aki bosszúból, érzéketlenségből kezd érdeklődni egy kívülálló iránt, a legtöbben valaminek a hiányát próbálják kompenzálni.

Mi nők szeretjük, ha minden nap – akár többször is – azt mondják nekünk, jól nézünk ki, csinosak vagyunk, jó velünk lenni. Egy többéves házasságban ezek olyan nyilvánvaló dolgok lehetnek, amiket már nem mondanak ki egymásnak a felek, pedig kellene.