„Ezért maradtam a bántalmazóm mellett” - Őszinte vallomás a családon belüli erőszakról

Írta: ,

„De miért nem hagyta ott?” – hangzik el sokszor a jogosnak tűnő kérdés a családon belüli erpszak kapcsán. 2015-ben egy aktivista a Grammy Díjátadón osztotta meg a saját történetét a családon belüli erőszakról, és azóta több újságcikk is megjelent a témában. Az őszinte vallomások megpróbálnak választ adni a megválaszolhatatlanra.

Félt, hogy egyszer túl messzire megy

A Psychologytoday.com-on megjelent beszámolóban Cathy Scott arról ír, hogy ő maga is évekig élt egy bántalmazó kapcsolatban, mielőtt végül elhagyta a férjét. Amint mondja, jelek természetesen voltak: elszigetelődés, hirtelen harag... Ő azonban túl naiv, túl fiatal és persze túl szerelmes volt ahhoz, hogy mindezeket észrevegye.

A cikk írója őszintén vall arról is, hogy amikor végül 8 évvel az esküvőjük után, és 6 évvel az után hogy a fizikai bántalmazás megkezdődött, elhagyta a férfjét, félt attól, hogy egyszer a férfi túl messzire megy.

Túl erősen üti meg, túl erősen rúg belé, vágja a falhoz, vagy löki le a lépcsőn. Ahogy mondja, ha a férje elvesztette a kontrollt, nem volt megállás – nem lehetett megnyugtatni, jobb szóra bírni, vagy beszélni vele. Az észérvek ilyenkor egyszerűen nem segítettek, hiszen nem volt ura önmagának.

Bűnügyi riporterként Scott később azonnal megragadta a lehetőséget, hogy a családon belüli erőszakhoz kapcsolódó esetekről tudósíthasson – egyrészt azért, hogy hangot adjon az áldozatnak, másrészt azért, hogy felhívja a nyilvánosság figyelmét arra, hogy a családon belüli erőszak létező és növekvő probléma.

De miért maradnak?

Nehéz választ adni arra kérdésre, miért marad valaki egy bántalmazó kapcsolatban.

Ugyan a válásnak ma már sokkal kevésbé rossz a megítélése, mint akárcsak néhány évvel ezelőtt is, sokan még mindig úgy érzik, a családon belüli erőszak az ő szégyenük is, olyan probléma, aminek a zárt falak között kell maradnia.

Az áldozatok emiatt sokszor nem mernek segítséget kérni, ahogy az idő telik, pedig egyre jobban félhetnek attól is, hogy később majd megbélyegzik őket, számonkérik rajtuk: miért nem hoztak hamarabb felelős döntést? Pedig annak, aki állandó fizikai és lelki terrorban él, nem egyszerű elhinnie, hogy van kiút a problémáiból.

További nehézség, hogy az áldozatoknak sokszor nincs megfelelő szociális hátterük, nem áll mögöttük olyan család vagy baráti kör, akiktől segítséget kérhetnének, a környezetük pedig sokszor úgy tesz, mintha semmit nem látna, még ha az erőszak ténye nyilvánvaló is.

Segítséget kérni nem mindig egyszerű, ahogyan Scott fogalmaz, mégis ez az egyetlen megoldás: „Mondd el valakinek. Keress segítséget. És hagyd ott. Ez élet és halál kérdése.”

Ha segítségre van szükséged, bátran fordulj valakihez a környezetedben, akiben megbízol, vagy kérhetsz tanácsot a NaNe bántalmazott nőknek és gyerekeknek fenttartott segélyvonalán is a 06 80 505 101-es telefonszámon, este 6 és 10 óra között.