Életszakaszok, amikor krízisbe kerülnek a kapcsolatok - Ezek a párterapeuta tanácsai

Írta: ,

Viták, veszekedések a legharmonikusabb kapcsolatban is előfordulnak. A legtöbb esetben a felek képesek egymással megbeszélni a konfliktust és közösen találnak megoldásra egy-egy probléma kapcsán. Előfordul azonban, hogy elfajul a helyzet és olyan mély lelki sebeket ejtünk egymáson, melyek gyógyítása meghaladja a képességeinket. Ilyenkor érdemes külső segítséget igénybe venni, aki irányítja a résztvevők közti kommunikációt és segít konstruktívan kezelni a helyzetet.

Jó lenne felismerni azt a pontot, amikor még rendbehozható egy kapcsolat, akár külső segítséggel is – mondja Sándor Piroska párkapcsolati tanácsadó, mediátor, utalva arra, hogy meddig lehet, meddig érdemes segítséget kérni.

Ha már túl sok a veszekedés, a konfliktus és a sérelem – vallja a szakértő, akkor már nem lehet rendezni a dolgokat. Ilyenkor arra próbálunk törekedni, hogy a felek elmondhassák egymásnak a szempontjaikat, megmagyarázzák, hogy szerintük mi okozta az elhidegülést és minél békésebb legyen a szétválás.

Amíg van remény, addig azonban fontos, hogy mindent megtegyenek az érintettek a helyzet rendezéséért, különösen, ha közös gyermeket is nevelnek.

Minden életkorban előfordulnak jellegzetességek

A szakértő úgy tapasztalja, hogy sok párkapcsolati problémát okozhat egyszerűen egy-egy életszakasz. A gyermek születése egy tipikus akadály lehet bármelyik házasságban, amit nem mindenki képes megugrani. Az újdonsült anyák ilyenkor nagyon megváltoznak, csökken a párjuk iránti intimitási vágy, s ettől  a férfiak úgy érzik, magukra maradtak. Az anyaság és a feleség közötti egészséges egyensúlyt nem mindenki képes megtalálni. Ráadásul a fizikai, testi kontaktus hiánya a nők esetében pótolva van a szoptatás, ringatás által. Továbbá a folyamatos készenlét fáradttá, kialvatlanná teszi a szülőket, amely csak tetézi a bajokat. Ilyenkor segíthet, ha verbalizálja a pár a helyzetet, mindkét fél elmondja, mi bántja és mit szeretne.

Másik jellegzetes probléma, amikor egy harmadik fél jelenik meg a kapcsolatban. A terapeuta tapasztalatai szerint ilyenkor nem feltétlenül és mindig az a hibás, aki kapcsolatba bonyolódik. Mint mondja, ennek szinte mindig két oldala van, valaminek a hiányát pótolja ilyenkor az ember.

Negyven éves kor körül kopogtat az úgynevezett életközépi válság, ami nem egyenlő a kapuzárási pánikkal. Előbbi fő kérdései: jó helyen vagyok-e, jó munkát csinálok-e, jó-e, ahogy az életemet élem? Ha a válasz bármelyik kérdésre: nem, akkor még van lehetőség változtatni a dolgokon és megvalósítani olyan álmokat, melyeket hosszú évek óta dédelgetünk. Ezt sokan meg is teszik.

A kapuzárási pánikot hívják más néven Nobel-díj szindrómának. Ez inkább 50 éves kor fölött kezdődik, amikor a férfit vagy a nőt arcul csapja a felismerés, hogy kimaradt valami fontos az életéből és megpróbál mindent azonnal bepótolni, mert úgy gondolja, már nem sok ideje van.